Brahms, Pleyel és Saint-Saëns

VÁLASZTÉKOS. NÉPSZERŰ. ÚJRAFELFEDEZETT. Brahms – egyfajta felkészülésként a szimfónia műfajára – egy Haydnnak tulajdonított, igen rafinált szerkezetű dallamra írt variációsorozattal hódította meg a szimfonikus zene világát. De Haydnhoz kapcsolódik Ignace Pleyel is, aki az idősebb mester tanítványa, majd barátja lett. Pleyel az Erdődy család pozsonyi rezidenciájának udvari zeneszerzőjeként a 18. század utolsó évtizedeiben pompás csellóversenyekkel járult hozzá a klasszikus korszak egyébként nem túl gazdag gordonka-concerto terméséhez. Mutatós, választékos ízléssel megírt műveket írt, melyek a maguk idejében nagy népszerűségre tettek szert, bő kétszáz évvel később pedig Szabó Péternek – Szabó Ildikó édesapjának – köszönhetően megnyílt az út e művek újrafelfedezés előtt. A koncert második felében Héja Domonkos vezényletével Saint-Saëns hatásos, 1886-ban bemutatott c-moll szimfóniája, a nevezetes „orgonás szimfónia” szólal meg, mely számos szállal kapcsolódik Liszt Ferenc alakjához és zenéjéhez. Haydn-variációk, op. 56 I. PLEYEL C-dúr gordonkaverseny, Ben. 101 SAINT-SAËNS 3. c-moll „Orgona” szimfónia, op. 78 Vezényel Héja Domonkos Közreműködik Szabó Ildikó gordonka Pálúr János orgona Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Fotó: Pálúr János ©Farkas Vivien