Liszt: Szent Erzsébet legendája

HÁLA. CSODÁK. RÓZSÁK. Liszt 1861 őszétől mind több időt töltött Rómában, ahol figyelme az egyházi zene felé fordult. A következő évben, 1862-ben fejezte be első oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját. A zeneszerzőt már az 1850-es években foglalkoztatta a magyar királylány és bajor hercegasszony életének története, a weimari nagyherceg társaságában ellátogatott Erzsébet egykori lakhelyére, Wartburg várába is. „Szent Erzsébethez különös és gyengéd kapcsolat fűz. Magyarországon születtem, akár csak ő, a sorsomat és pályafutásomat döntően meghatározó tizenkét évet pedig Türingiában töltöttem egészen közel Wartburg várához, ahol élt, és Marburghoz, ahol meghalt.” Az oratórium pesti ősbemutatóját 1865. augusztus 15-én tartották a Pest-budai Zenede 25 éves jubileuma alkalmából. A nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel 22-én megismételték az előadást. Mindkét alkalommal Liszt vezényelt. Ábrányi Kornél lelkes hangú cikkében, a Zenészeti Lapokban többek között így írt: „Liszt Ferencet látni, hallani, s minden mozdulatában, arckifejezésében figyelemmel kísérni midőn művét magyarázza a zenészek, énekesek, vagy a karoknak: ennél érdekesebb s tanulságosabbat nem képzelhet magának a művész és a műkedvelő.” Vezényel Kovács János Szereplők Erzsébet | Brassói Jőrös Andrea szoprán Zsófi a őrgrófnő | Rálik Szilvia szoprán II. Frigyes császár | Kovács István basszus Hermann őrgróf | Hámori Szabolcs basszus Lajos őrgróf | Sándor Csaba basszbariton Egy magyar nemes | Pataki Bence basszus Udvarmester | Halász Gergely bariton Közreműködik Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Magyar Rádió Énekkara vezető karnagy Szabó Sipos Máté Fotó: Kovács János ©Vörös Attila