Variációk 4.

MAGYAROS. BRILIÁNS. MÉLY. Trió két brácsával, trió brácsával és klarinéttal, trió nagybőgővel és végezetül egy „igazi” zongorás trió Joseph Haydntól, a magyaros hangvételű fináléjáról (Rondo all’Ongarese) elhíresült G-dúr darab, melyet gyakran „Cigány-trióként” is emlegetnek. E mű utolsó tételének főtémája igen közel áll egy, a 18. század végén ismert magyar táncdallamhoz (Komitat Veszprém). Ez a magyaros dallam a szó legszorosabb értelmében is messzire jutott, hiszen a művet Haydn 1795-ben, Londonban fejezte be, és egy ott megismert özvegyasszonynak, a zongorán ügyesen játszó Rebecca Schroeternek dedikálta. A kiváló zongoraművész és zenetörténész, Charles Rosen szerint a „Mozart-versenyművek mellett Haydn triói a Beethoven előtti zongorairodalom legbriliánsabb példái. A virtuozitás ugyanakkor nem megy a tartalom mélységének rovására, akárcsak a Mozartconcertók vagy a Beethoven-szonáták esetében”. N. Hummel: G-dúr trió Szabó Krisztina (hegedű), Fejérvári János (brácsa), Reményi Eszter (cselló) W. A. Mozart: Esz-dúr, „Kegelstadt” trió, K. 498. Egyed Hunor (klarinét), Fejérvári János (brácsa), Fejérvári Zoltán (zongora) M. Haydn: C-dúr divertimento Csizmadia András (oboa), Fajd Gergő (brácsa), Fervárgner Csaba (nagybőgő) J. Haydn: G-dúr trió, Hob. XV:25. Fenyvesi Andrea (hegedű), Nagy Judit (cselló), Miczinger Ilona (zongora) Közreműködnek Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának művészei Fotó: Fajd Gergely ©Vörös Attila