Orfeo Zenekar és Purcell kórus

ELŐADÓK: Orfeo Zenekar Purcell Kórus Szutrély Katalin - szoprán Pintér Ágnes - szoprán 2 Alexandre Chance - kontratenor Megyesi Zoltán - tenor Borka Ákos - bariton Melkovics Zoltán - basszus vezényel: Vashegyi György MŰSOR: Bach: h-moll mise BWV 232

FÉNY ÉS ÁHÍTAT A h-moll mise ragyogásával és drámaiságával nemcsak betölti a teret, de olyan emelkedett és megrendítő zenei élményt nyújt, mely feltár egy világot, amely túlmutat korokon, stílusokon, felekezeti határokon, és közvetlenül az emberi lélekhez szól. A régizene és Bach rajongói ezen az estén a zenetörténet egyik legmonumentálisabb és legkülönlegesebb egyházi alkotásában, Bach h-moll miséjében gyönyörködhetnek. Bár Bach élete végéig hithű lutheránus volt, ez a műve mégis latin nyelvű, sőt mit több, mivel a teljes ordinárium megzenésítése inkább a katolikus liturgiához kötődik, így a mű feltételezhetően nem gyakorlati egyházi használatra készült, hanem sokkal inkább egyfajta összegzésnek, univerzális hitvallásnak tekinthető, melyen a mester élete végéig, belső indíttatásból dolgozhatott. A h-moll mise teljes egészében először 1859-ben, több mint egy évszázaddal Bach halála után hangzott el. A művet ma lenyűgöző drámai íve és egysége miatt tiszteljük, valójában azonban nem egyetlen, egységes műként született. Mintegy 25 éven át keletkezett zenei részekből áll össze: részben átdolgozott, részben újonnan komponált tételekből. A kézirat négy nagy egységre tagolódik, összefoglaló cím nélkül; a „h-moll mise” elnevezést csak az utókor adta neki. Keletkezésének egyik megható vonatkozása, hogy Bach élete végén már súlyos látásproblémákkal küzdött, és a mise végső összeállítását, illetve egyes részeit gyakorlatilag vakon, vagy erősen korlátozott látással dolgozta ki – egészségének romlását a kézirat is híven tükrözi. A tételek rendkívüli gazdagságot mutatnak: monumentális kórusrészek, virtuóz áriák és bensőséges kamarazenei pillanatok váltják egymást. Az előadói apparátus is változatos: a kórusok többsége négy- vagy ötszólamú, a Sanctus hatszólamú, míg a záró rész két négyszólamú kórust igényel. Mindezek ellenére – Bach tudatos szerkesztőmunkájának köszönhetően – a mű egysége rendkívül erőteljes. Hallgassa meg ön is a barokk zene csúcsának számító művet, melynek összetettsége és szépsége Mozart és Beethovent is megérintette! Együttműködő partner a Haydneum - Magyar Régizenei Központ, és a Sysart Kft. Orfeo Zenei Alapítványa. A Haydneum működését a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja.