Martin Baker és Kéméndi Tamás közös koncertje

ELŐADÓK: Martin Baker - orgona Kéméndi Tamás - harmonika MŰSOR: Felix Mendelssohn Bartholdy: 1. f-moll orgonaszonáta - Allegro moderato, op. 65 Camille Saint-Saëns: Le Cygne Astor Piazzolla: Chiquilín de Bachín Girolamo Frescobaldi: Capriccio sopra il Cucho Louis-Claude Daquin: Le Coucou Felix Mendelssohn Bartholdy: Szentivánéji álom - Scherzo, op. 61 Charles-Marie Widor: 2. D-dúr szimfónia - Finálé, op. 13 No. 2 Johann Sebastian Bach: Fuga „alla Giga”, BWV 577 Johann Sebastian Bach: a-moll Fantázia és Fúga, BWV 561 Petri Makkonen: Flight beyond time Vladislav Zolotaryov: Ferrapontov Monastery

Martin Baker, a Westminster Katedrális egykori orgonistája és Kéméndi Tamás harmonikaművész közös koncertje ritka és izgalmas zenei találkozást ígér. Az orgona és a harmonika párosítása elsőre szokatlannak tűnhet, mégis számos közös vonást rejt: mindkét hangszer a levegőáramlásra épülő hangképzésre és a többszólamúság gazdag lehetőségeire épít, így együttműködésük különösen árnyalt és sokszínű hangzást eredményez. A két művész kamarazenészként lép közönség elé, egymás zenei gondolkodására reagálva. Martin Baker az európai orgonaművészet meghatározó alakja. Manchesterben született, tanulmányait rangos intézményekben végezte, pályáját pedig a brit egyházzenei élet vezető helyszínei határozták meg. A Westminster Katedrális zeneigazgatójaként nemcsak orgonistaként, hanem karvezetőként és zenei vezetőként is jelentős munkát végzett, emellett kiváló improvizátor és nemzetközi versenyek díjazottja. Kéméndi Tamás a hazai koncertélet aktív szereplője, aki szólistaként és kamarazenészként egyaránt rendszeresen megszólaltatja a modern harmonikairodalom darabjait, és fontos szerepet játszik a hangszer koncertpódiumi jelenlétének erősítésében. A koncert műsora három zenei korszak mentén épül fel. A barokk orgonairodalom darabjai, köztük Bach művei a polifonikus gondolkodás csúcspontját képviselik. A romantikus repertoár Mendelssohn, Saint-Saëns és Widor művein keresztül az orgona szimfonikus lehetőségeit mutatja meg. Ezt egészítik ki a 20–21. századi harmonikairodalom művei, amelyek a hangszer technikai és hangszínbeli gazdagságát tárják fel. A hangverseny különlegessége abban rejlik, hogy a különböző korszakok zenéi egy közös kamarazenei gondolkodásban találkoznak, új összefüggésekbe helyezve az ismert és ritkábban hallható műveket.