Ali Baba és vagy negyven rabló

Családi musical két részben Ali Baba, szegény testvér Ádám János Fatime, Ali Baba felesége Veress Orsolya Yuszuf, Ali Baba és Fatime fia Gergely Arnold Levente Kaszim, gazdag testvér Madarász Lóránt Leila, Kaszim felesége Hary Judit Meriem Covacinschi Yolanda Abu Hasszan, rablóvezér Szilágyi János Szam Tan, hadilábon áll a matematikával Rigmányi István Hü Le Fi, butaságokat mond, kérdez és cselekszik Varga Attila Jumur Zsák Sándor Árpád Pi Pec, szép fiúnak hiszi magát Mányoki László Be Fal, fő foglalatossága az étkezés Veress László Draku Ladzsin, a vérszomjas Jakab Zoltán Imám, a vallási közösség vezetője Rétyi Zsombor Nyalat, az édességárus Kovács Ferenc Fü Ged-Dzsin, a gyümölcsárus Naphegyi Béla Süket Achmed, a vargamester Plesa Róbert El-Nyú Vasztlak, fűszerszám kereskedő Sipos Endre Beh Tán Torog, a kávéház tulajdonos Szacsvai Zsigmond Szimona, táncosnő Pataki Enikő Fayszal, első férfi Petres István Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara Díszlettervező Venczel Attila Jelmeztervező Vancea Veronica Koreográfus Dévényi Ildikó A koreográfus munkatársa Rusu P. Gabriela Karigazgató Kulcsár Szabolcs Hangversenymester Barabás Sándor Ferenczi Endre Korrepetitor Incze G. Katalin Ügyelő Súgó Kondrát Bea A rendező munkatársa Szabó Emese Venczel Péter Vezényel Kulcsár Szabolcs Rendező Moravetz Levente Szimbólumok békéje „Az Ezeregyéj olyan gazdag, olyan csodálatos, olyan mesés, «mintha az Ezeregyéjszakából lépett volna ki». Ez az abszolút mesevilág: színpompája mellett elhalványodik minden északi mese, ebben a könyvben valóság a vágyálom, amelyet a nyugati ember ezzel a névvel jelöl: „mesés Kelet”. Olvasása felér egy egzotikus utazással. Hogy a felnőtt olvasóra is oly nagy a hatása, azt talán két oknak lehet tulajdonítani: egyrészt, hogy az emberben megszépült új életre hívja gyermekkori emlékeit, másrészt, mert mégsem csak mese a szónak gyermeki értelmében, elbeszéléseinek nagyobb része regény és novella, minden meseszerű elem ellenére mégis realista ábrázolása egy a miénktől különböző, színesebb és félelmetesebb világnak, olyan világnak, amely a késő Rómára emlékeztet, Apuleius világára.” (Szerb Antal) Szerb Antal írja A világirodalom történetében: az északi mesék hősei erdőkben találkoznak boszorkákkal, óriásokkal, tündérekkel, mert az erdő félhomályával, messzeségekbe terjedésével a fausti kultúra jelképes színhelye. Az Ezeregyéjszaka meséiben a szereplők leásnak a föld alá, s egyszerre kőlépcsők vezetnek csodálatos palotákba. A mélyben meghúzódó, zárt, valójában világon kívüli törvények szerint berendezett barlang a mágikus kultúra jelképes színhelye. A barlang-jelkép azonban ott van az európai kultúra kezdetén is – mint a mitikus vagy a racionális világértelmezés kerete (gondoljunk a mindentudó Szibilla barlangjára vagy a platóni filozófia barlang-hasonlatára) – sőt a középkor lovagi költészetében is megtaláljuk (a Tannhäuser Vénusz-barlangja). Aztán az alchimisták, a reneszánsz piperkőc tudorai, végül a felvilágosodás intellektualizáló mágusai egyre inkább a fausti erdő foglyaivá váltak. Annyira, hogy a jól olajozott tudós gépezetek egyre erősebb, egyre kínzóbb dübörgésének korában még a franciszkánus életérzés halk, ember- és természetközeli fohásza is immár meghallhatatlan sóhajjá gyöngül. Szükségünk van Kelet mágikus kultúrájának jelképes színhelyeire is. Legalább egy felejthetetlen estére. A kultúrák aggasztó csatáinak idején legalább a szimbólumok megbékélnek. Tóthfalusi Hajnal