Rigoletto

Három felvonásban négy képben  Szövegét Victor Hugo drámája nyomán F. M. Piave írta Giuseppe Verdi (1813-1901) pályájának első magaslatára az ötvenes évek elején ért fel a Rigoletto, A trubadúr és a Traviata című operáival. Igényes volt a szövegkönyvek iránt, több esetben nagy írók műveit választotta operáinak témájául (Victor Hugo, Schiller, Dumas, Shakespeare). Librettistáinak mindenben az ő dramaturgiai elképzeléseit kellett követniük, a jelenetépítkezéstől egészen a versformák megválasztásáig. A romantikus történetekben árnyalt jellem- és környezetábrázolásra törekedett, követve és a legmagasabb fokra emelve olasz elődeinek elsődlegesen dallamos stítlusát. Ugyanakkor egyre nagyobb súlyt helyezett a sokszínű zenekarkezelésre, a zenekari hanghatások atmoszférateremtő lehetőségeire. Szereposztás A mantuai herceg Dobrița Roland Rigoletto, udvari bolond Lucian Petrean Gilda, a leánya Covacinschi Yolanda Sparafucile, bérgyilkos Szilágyi János Maddalena, nővére Veress Orsolya Monterone gróf Kincses Márk Marullo, udvaronc Kovács Ferenc Borsa, udvaronc Rétyi Zsombor Ceprano gróf Gergely Arnold Levente Ceprano grófné Balázs Borbála Giovanna Gáspárik Szilvia-Klára Apród Pataki Enikő Porkoláb Gergely Arnold Levente Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara Díszlet- és jelmeztervező Dobre-Kóthay Judit A díszlet- és jelmeztervező asszisztense Starmüller Katalin Karigazgató Kulcsár Szabolcs Hangversenymester Barabás Sándor Ferenczi Endre Koreográfus Mîndruțiu Mihail A koreográfus munkatársa Cîmpean Rareş Arcadie Korrepetitor Horváth Zoltán Ügyelő Venczel Péter Szép Lili Lőrincz Norbert Súgó Kostyák Júlia A rendező munkatársa Szabó Emese Vezényel Kulcsár Szabolcs Rendező Selmeczi György Cselekmény: I. felvonás Rigoletto, a púpos udvari bolond kigúnyolja Ceprano grófot, mert feleségének az élvhajhász mantuai herceg csapja a szelet. Több udvaronc azt tanácsolja Cepranónak, hogy álljon bosszút. Monterone gróf kérdőre vonja a herceget, leánya csábítóját, ezért börtönbe is vetik, a bolondot pedig, aki kigúnyolta, átokkal sújtja. Rigolettót hazafelé menet megállítja a bérgyilkos Sparafucile, és szükség esetére felajánlja szolgálatait. Gilda, Rigoletto lánya szeretettel fogadja aggodó apját, aki ráparancsol: ne hagyja el a házat egymaga. A leány nem szól arról, hogy titkon találkozgat egy városbeli diákkal, akiről persze nem tudja, hogy az álruhás herceg. Az udvaroncok Rigoletto házánál gyülekeznek, hogy elrabolják a lányt, akit szeretőjének vélnek; a bolond elhívén meséjüket, hagyja, hogy bekössék a szemét, majd tudtán és akaratán kívül segít a saját leánya elrablásán. II. felvonás A herceg kitörő örömmel hallja, hogy Gildát a palotába hozták, és siet, hogy megvigasztalja. A bolond közben rádöbben, hogy az udvaroncok főzhették ki a leányrablást, és a hercegi palotába fut, ahol kérdőre vonja őket. Rigoletto leggyötrőbb félelmei igazolódnak be, amikor Gilda szégyenpírban égő arccal, zokogva borul a vállára. Még az udvaroncok is visszahőkölve veszik tudomásul a bolond ,,szeretőjének” igazi kilétét; a felvonást Rigoletto bosszúesküje zárja. III. felvonás Rigoletto és Gilda a város szélén fölkeresi Sparafucile fogadóját. Rigoletto megrendelte tőle a herceg odacsábítását és megölését. Gilda erről mit sem tud, még mindig szereti a férfit, aki cserbenhagyta. Rigoletto megkérdi, mit érezne, ha lelepleznék előtte a herceg valódi természetét, majd a kocsma ablakához viszi, ahonnan látni lehet, hogy a herceg hevesen udvarol Sparafucile húgának, Maddalenának. A lány máris beleszeretett a hercegbe, és ráveszi bátyját, hogy kímélje meg az életét, helyette pedig a kocsmába lépő első idegent ölje meg. Sparafucile átadja Rigolettónak az áldozat tetemét tartalmazó zsákot, de mielőtt azt a bolond a folyóba dobná, távolról meghallja a herceg énekét. Rádöbben, hogy elárulták, feltépi a zsákot, és súlyosan megsebesített leányát találja benne. Gilda bocsánatért könyörögve apja karjai között hal meg. Monterone átka beteljesült.