A zenegyűlölő 2.0

Közreműködők Rőser Orsolya Hajnalka szoprán Horváth István tenor Hámori Máté művészeti vezető, karmester Műsor Rossini A sevillai borbély – nyitány Wagner A walkür - Walkürök lovaglása Erkel Bánk bán – Hazám, hazám Verdi Traviata – nyitány Verdi Traviata – Parigi, o cara Verdi Traviata – Sempre libera Handel Rinaldo – Lascia, ch’io pianga Lehár A víg özvegy – Lippen schweigen Kálmán Csárdáskirálynő – Tanzen möcht ich Puccini Turandot – Nessun dorma Verdi Traviata – Brindisi

Micsoda?! Hogy operába, én? Na neeem! Üljek a szűk, nyikorgós széken tízezerért öt órán keresztül, várva, hogy a kövér nő végre tényleg meghaljon, de addig is még énekel vagy fél órán keresztül? Nem, ez nem nekem való, kösz. Inkább az X-faktor, azon legalább lehet röhögni. Mondjuk, ezen is… A Zenegyűlölő visszatér, ezúttal az operába (nem) látogat el. Miért van ez a nagy hájp e körül az egész körül? Valószerűtlen, erőltetett történetek, ósdi díszletek, érthetetlenül éneklő korpulens dívák – miért jó egyáltalán operát hallgatni? Ezúttal ennek eredünk nyomába szimfonikus zenei stand-up estünkön. A koncert 12 éven aluliak számára nem ajánlott!