Együtt a csönd és a lárma

Közreműködik: Ecseki Anikó – hegedű, Pólus László – cselló, Bozay Melinda – zongora Könyves-Tóth Mihály, Winkler Balázs, Nagy Csaba – trombita, Tóth Balázs – kürt, Kovács Balázs – harsona, Lukács Gergely, Keresztesi Bálint – tuba Az est házigazdája: Tóth Endre zenetörténész A verseket válogatta és előadja: Ficza István színművész Műsoron: Franz Schubert: Esz-dúr notturno, D. 897 Claude Debussy: G-dúr zongoratrió, L. 5 - szünet - Jean Sibelius: Prelúdium, JS 83 Wilhelm Ramsøe: 1. (F-dúr) kvartett, op. 20 – 1. Introduction: Adagio – Allegro Jean Sibelius: Andantino és Minuet, JS 45 Wilhelm Ramsøe: 4. (Asz-dúr) kvartett, op. 37 – 3. Scherzo. Allegro vivace; 4. Allegro molto Jean Sibelius: f-moll nyitány, JS 146

A Budapesti Filharmóniai Társaság novemberi kamaraestjének programja ezúttal is izgalmas ívet jár be, a téli esték bensőséges hangulatára készítve fel az Óbudai Társaskör közönségét. Schubert Notturnója a romantika hajnalának lírai szépségű darabja, amely feltételezhetően a híres B-dúr trió részét képezte volna, s az éjszaka meghitt mozdulatlanságát idézi meg. Debussy G-dúr triója pedig már egy egészen más korszakba röpít bennünket: a mindössze tizennyolc éves komponista itt még ugyan szárnyait bontogatja, és talán első hallásra nem is sejtenénk, ki a szerző, mégis feldereng benne az impresszionista mester későbbi stílusának színgazdagsága. A kéziratot évtizedekig elveszettnek hitték, és csak az 1980-as években került újra elő, így ma is valódi ritkaságnak számít. Az est második részében a rézfúvósok hangja tölti be a termet. A finnek nemzeti zeneköltőjének, Sibelius születésének 160. évfordulóján különleges alkalom, hogy rézfúvós szeptettre írt művei most először szólalnak meg Magyarországon. A ritkaságokhoz a hazánkban szinte ismeretlen dán mester, a később a granadai Alhambra karmestereként is működő Ramsøe kompozíciói társulnak, amelyek a 19. századi skandináv zenekultúra elfeledett világát idézik. Legyünk tanúi ismét költészet és muzsika találkozásának egy olyan estén, melyen az „északi fény” árnyalatai különös ragyogást adnak a kamarazene sokszínűségének.