Traviata

Három felvonásban, négy képben Szövegét írta: Francesco Maria Piave ifj. Alexandre Dumas: „A kaméliás hölgy” c. műve nyomán 1847 és 1852 között Giuseppe Verdi hosszú időt töltött Párizsban, ahol nagy valószínűséggel látta Alexandre Dumas frissen bemutatott darabját, A kaméliás hölgyet (La dame aux camélias). A darabból írt operával, a Traviatával Verdi kilépett A trubadúrhoz hasonló tiszta történelmi drámák világából, és olyasmihez közelített, amit társadalmi realizmusnak is nevezhetnénk – bár a ,,társadalom” ebben az esetben a felsõ tízezret jelenti. Az operát a velencei La Fenice Színház rendelte, de a családi viszályról és a végzetes kór terhelte szerelemről szóló történet óhatatlanul kihívta a konzervatív cenzorok ellenséges indulatát. Hála azonban a leghíresebb velencei színház kitűnő kapcsolatainak, a hatóságok végül beérték egyetlen lényegi változtatással: a történetet a jelenből 1700-ba kellett áthelyezni. Manapság a Traviata Verdi leggyakrabban előadott és legtöbbször lemezre vett operája. Varázsát – mint minden érett Verdi-művét – részben a fontos dallamok zenei minősége adja: Violetta szoprán-, Alfredo tenor-, Germont baritonszólama a hírnév biztos garanciája lehet. Mivel a lehetõ legnagyobb érzelmi hatást hatásvadászat nélkül kívánja elérni, a Traviata az az opera, amely a legalkalmasabb arra, hogy a beavatatlanokat Verdi-rajongókká tegye. Erre gondolhatott a Maestro is, amikor néhány év múltán – arra a kérdésre, hogy melyik operáját szereti legjobban – azt válaszolta: ,,Szakmabeliként a Rigolettot, műkedvelőként a Traviatát.” Violetta Valéry Miklósa Erika Flora Bervoix Gáspárik Szilvia-Klára Annina, Violetta szobalánya Mányoki Mária Alfred Germont Pataki Adorján Georges Germont, az apja Balla Sándor Gaston vicomte Dobrița Roland Douphol báró Sándor Árpád D’Obigny marquis Kovács Ferenc Grenvil doktor Szilágyi János Joseph, Violetta inasa Rigmányi István Lakáj Mányoki László Küldönc Veress László Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara Díszlettervező Nagy Endre Karigazgató Kulcsár Szabolcs Hangversenymester Barabás Sándor Ferenczi Endre Ügyelő Venczel Péter Súgó Kondrát Bea Korrepetitor Incze G. Katalin Pál Petra Koreográfus Mîndruțiu Mihail A koreográfus munkatársa Rusu P. Gabriela A rendező munkatársa Gombár Annamária Rendező Gy. Tatár Éva Vezényel Jankó Zsolt Cselekmény: I. felvonás: Violetta Valery szalonjában vidám társaság mulat. A ,,Kaméliás hölgynek" - így nevezi őt az éjszakai Párizs - bemutatják Alfréd Germontot. Az ifjú már egy esztendeje titkos hódolója az ünnepelt szépségnek. Violetta tüdőbeteg. A könnyű szórakozásnak él, a tiszavirág életű kalandnak; szívét nem adja oda senkinek. Vacsora után a jókedvű társaság átvonul a táncterembe, ő azonban kissé megpihen, míg pillanatnyi rosszulléte elmúlik. Germont vele marad és most végre bevallja szerelmét. A hölgy ugyan nem hisz a komoly érzelmekben, de meghatja a fiú lángolása. Egy szál kaméliát ad Alfrédnak, azzal, hogy ha a virág elhullatta szirmait - tehát már másnap-, szívesen látja ismét. A férfi boldogan távozik.  Hamarosan búcsúzik a vendégsereg is, és Violetta egyedül marad. Alfréd szavai újra meg újra fülébe csengenek. Magának sem meri bevallani: életében először szerelmes lett. Menekülni szeretne az igazi szenvedélytől. Az ő világa a mámor, a könnyű kaland. Mikor azonban szerelmese éneke felcsendül az ablaka alatt, az ő szíve is kigyúl. II. felvonás: Három hónapja él együtt Violetta és Alfréd egy Párizs környéki villában. Életük felhőtlen, boldog. Egy napon a férfi Anninától, Violetta szobalányától megtudja, hogy e derűs, zavartalan idillnek milyen szomorú háttere van. Szerelmese titokban eladogatja minden holmiját, mert az idillhez pénz is kell, s egyéb anyagi forrás híján, ékszereit s fogatát kótyavetyéli el, mindentől megfosztván magát. Alfréd Párizsba siet. Pénzt kell szereznie. Távolléte alatt érkezik meg apja, az idősebb Germont. Előbb sértő, megalázó hangon beszél Violettával, de hamarosan ráeszmél, hogy a leány érző, nemes lélek. S most már jó szívéhez fordul: Alfréd húgának házasságát hiúsítja meg bátyjának ,,rosszhírű" kalandja. Az idősebb Germont arra kéri Violettát, szakítson Alfréddal. Ő hiába hivatkozik őszinte szerelmére, az apa érve erősebb – fia jövőjét, boldogságát félti. A megtört nő végül is vállalja a legnagyobb áldozatot, amit szerelmes csak hozhat. Alig, hogy az öreg Germont távozott, visszatér Alfréd és kissé szorongva meséli: levelet kapott atyjától sejtelme sincs róla, hogy már itt járt és beszélt Violettával -, melyben látogatását jelenti be. Violetta sírva búcsúzik el szerelmesétől; azt mondja: jobb, ha őt most nem találja itt - s elsiet. Hamarosan küldönc érkezik, aki Violetta búcsúlevelét hozza. A férfit összetöri az írás, melyből megtudja, hogy szerelmese elhagyta. Alfréd alig pillant a levélbe, mikor apja lép a szobába. Hiába próbálja azonban vigasztalni fiát, hiába idézi a múlt, az elhagyott otthon emlékeit, Alfréd elrohan, hogy bosszút álljon hűtlen szerelmesén. Bervoix Flóránál gyűlt össze az éjszakai Párizs. Vidám muzsika szól, s a termekben álarcos, jelmezes, vendégsereg mulat. A bálon megjelenik Germont Alfréd is, majd Violetta érkezik oda régi imádója, Douphol báró karján. A kártyaasztalnál nagy tétekben folyik a játék. A szerencse állandóan Alfrédnak kedvez, aki játék közben sértő megjegyzéseket tesz Violettára. Douphol báró maga is játszani kezd. Most már kettejük között folyik a viaskodás, mintha nem is kártyacsatáról, hanem életre halálra vívott párbajról volna szó. A játék feszült, minden pillanat azzal fenyeget, hogy a kártyacsatából drámai összetűzés lesz.  Asztalhoz szólítják a vendégsereget, s a játék félbeszakad. Mialatt a társaság a vacsoraasztalhoz vonul, Violetta négyszemközt beszél Alfréddal. Kéri, hogy hagyja el Flóra házát. Félti, óvja szerelmesét. De Alfréd gúnyosan válaszol aggódó szavaira. Csak egy feltétellel távozik: ha együtt mennek. Nem tudja, hogy Violettát köti Alfréd apjának tett ígérete. Csak azt látja, hogy kedvesebb neki a dúsgazdag báró, a könnyű, gondtalan élet, mint az ő mély, hűséges szerelme. Elvakult dühében az egész vendégsereg előtt vágja Violetta arcába a pénzt: ,,Én ezt az asszonvt megfizettem!" A szerencsétlen nő Flóra karjaiba omlik. Ebben a pillanatban lép a terembe az idősebb Germont. Szemére veti fiának férfiatlan, kegyetlen tettét, de Vioietta fájdalmas titkát: önfeláldozását nem árulja el. III. felvonás: Violetta súlyos betegen fekszik otthonában. Az orvos közli Anninával, a komornával, hogy úrnője menthetetlen. A beteg, míg komornája eltávozik, elolvassa az idősebb Germont levelét: Alfréd mindent tud már; apja őszintén feltárta előtte Violetta nemes önfeláldozását, melyet érette, szerelmese családjáért, húgáért vállalt. Annina is jó hírrel tér vissza: Alfréd megérkezett! Megérkezett végre és szerelmesen öleli magához Violettát, de boldogságuk rövid életű: a beteg ereje fogytán van. Érzi maga is, a vég már nem lehet messze. Alfréd atyja is megjön és most már belátja, hogy kívánsága embertelen volt: a szakítás éveket rabolt el a leány életéből. Még egy utolsó fellobbanás és Violetta Holtan hanyatlik Alfréd karjai közé.