Haydneum Koncertek Eszterházán – A Salomon String Quartet Haydn-Boccherini-estje

Salomon String Quartet Luigi BOCCHERINI (1743–1805): D-dúr („La Cornemuse”) vonósnégyes, op. 58 No. 5 Joseph HAYDN (1732–1809): h-moll vonósnégyes, op. 33 No. 1, Hob. III:37 — Michael HAYDN (1737–1806): C-dúr vonósnégyes, P. 116 J. HAYDN: d-moll vonósnégyes, op. 76. No. 2, Hob. III:76 A koncertre II. kategóriás jegyek is válthatóak a Haydn-terembe, abban az esetben, ha az Apolló-teremben elfogytak a jegyek. A Haydn-teremben korlátozottak a látási viszonyok! SOPRONCARD elfogadóhely A fertődi Esterházy-kastély és a nagycenki Széchenyi-kastély jegypénztárában OTP, K&H vagy MBH SZÉP-kártyával is vásárolhat belépőt a koncertekre. A koncerteken kép- és hangfelvétel készül, a műsor- és szereplőváltoztatás jogát fenntartjuk. Kérjük rendezvényeinken az alkalomhoz illő megjelenést.

„Szóló vonós hangszerekre – általában két hegedűre, brácsára és csellóra – készült kompozíció; széles körben úgy tekintenek rá, mint a kamarazene legmagasabb rendű formájára” – így szól a vonósnégyes meghatározása a világ egyik legjelentősebb összefoglaló zenei szakszótára, az angol Grove lexikon szerint. A definíció inkább álcázott méltatásnak tűnik, pedig arra ki sem tér, hogy kivételes jelentőségére a műfaj milyen rövid idő alatt tett szert. A vonósok különböző kombinációja roppant divatos hangzásnak számított a barokk korszakban is, a 18. század közepéig azonban bevett szokás volt minden hangszeres együttest continuóval, vagyis akkordok megszólaltatására alkalmas instrumentumok bevonásával kiegészíteni. A vonósnégyes egyik legjellemzőbb vonása viszont éppen az, hogy ezt a harmóniai alátámasztást elhagyja, az együtthangzás világosságát és rendjét kizárólag a szólamok szövésével biztosítja. Az újdonság elsősorban délnémet területen számított népszerűnek, a virtuóz négyszólamú komponálás alighanem legjelentősebb mestere pedig Joseph Haydn volt. 1782-ben op. 33-as jelzés alatt megjelent vonósnégyesei már a műfaj kiforrott formájának iskolapéldái, míg az 1797-ben op. 76-ként publikált, Erdődy grófnak dedikált hat darab az utolsó teljes kvartettsorozat az életműben. Alkotásait öccse, a Salzburgban alkalmazott Michael, illetve az olasz Luigi Boccherini művei ellenpontozzák, mindkettő a műfaj dallamos, áttekinthető, a gáláns ízlésnek megfelelő változatát képviseli.