Stephanus IV.

Wolfgang Amadeus Mozart: Idomeneo Purcell Kórus Ilia – Ella Smith (szoprán), Elettra – Szutrély Katalin (szoprán), Idamante – Balogh Eszter (mezzoszoprán), Idomeneo – Komáromi Márton (tenor), Arbace – Megyesi Zoltán (tenor) vezényel: Vashegyi György

„Kimondhatatlanul vágyom rá, hogy megint operát komponálhassak. […] Mindenkit irigylek, aki írhat. A zaklatottságtól sírni tudnék, amikor meglátok, vagy meghallok egy operát” – írta az alig 21 éves Mozart apjának levelében. A remélt megbízás végül három évvel később, 1780-ban találta meg: Karl Theodor, a mannheimi választófejedelem Idomeneusz tragédiájának színrevitelére kérte fel a fiatal zeneszerzőt, amely mítosz különösen francia nyelvterületen örvendett népszerűségnek. A történet szerint a Trójából hajóhadával hazatartó Idomeneusz király hajóhadával szörnyű tengeri viharba kerülve Posszeidonhoz könyörög és megfogadja neki, hogyha megmenti a hajótöréstől, feláldozza az első embert, akit partraszállva meglát. Fogadalma lehetetlen mivoltával csak akkor szembesül, amikor fia Idamantesz siet elé elsőként. Mozart négy hónapon át lázasan dolgozott operáján, a szövegkönyv írójával, Gianbattista Varescóval folytatott levelezéséből az is kiderül, hogy még a librettó megírásába is beleszólt, a cselekmény mind természetesebb megfogalmazására törekedett. Zenéje is a szereplők érzelem és gondolatvilágának mind plasztikusabb ábrázolására törekszik, a király bűntudatból eredő súlyos válságát és az apa és fiú konfliktusát is egészen új perspektívából mutatja be, ezáltal szakít az opera seria hagyományaival. Mozart fiatal kora ellenére az Idomeneot akár operatermése összefoglaló alkotásának is nevezhetjük: virtuóz zenekari szólamai, nagyszabású kórusjelenetei, drámai, rendkívül színes és kifejező harmóniavilága valóságos mesterművé emelik.