Concerto Budapest

ELŐADÓK: Concerto Budapest Berecz Mihály - zongora vezényel: Keller András MŰSOR: Brahms: 2. B-dúr zongoraverseny Csajkovszkij: 5. e-moll szimfónia

A hangversenyt 18 órai kezdettel prológus előzi meg.  Brahms és Csajkovszkij. Önnek mi jut eszébe először erről a két névről? Legtöbbeknek talán az érzelmesség, a romantika és persze a borongás. Ezen az estén viszont ígérhetjük, mindketten optimisták lesznek! Brahms első, d-moll zongoraversenyét még fiatalkorában írta nagy gonddal, fondorlatos felépítéssel, virtuóz szólóval és sok-sok őszinte érzelemmel, de a korabeli kritika mégis könyörtelenül Beethoven-epigonnak nyilvánította Brahmsot. Jobban meghallgatva a művet ma már tudjuk,hogy nem volt igazuk, de Brahms életében mégis nyomot hagyott ez a vélekedés. A második, B-dúr zongoraversenyét sok évvel később, már érett és elismert zeneszerzőként alkotta, és bár ez a mű sem könnyedebb, mint az első, mégis sokkal optimistább, vidámabb és fölényesebb. A mű bemutatójára egyébként Magyarországon, a Pesti Vigadóban került sor, Brahms szólójával. Brahms számára Magyarország volt a napfény és derű hazája. Itáliában sosem járt, a magyarok vendégszeretete, virtusa és kedélye, és nem utolsó sorban iránta érzett tisztelete fölöttébb kedvessé tette hazánkat Brahms számára. A mű tehát nemcsak önmagában optimista, hanem olyan közegben is került a nagyérdemű elé, ahol a pozitív fogadtatás garantált volt. Így is történt, és az 1. zongoraverseny keserű tapasztalatai után a 2. zongoraverseny valóságos diadalmenet volt szerzője számára. Brahms szólistaszerepében ezúttal a fiatal, mégis érett művész, Berecz Mihály lép fel a Concerto Budapesttel. Csajkovszkij ötödik és hatodik szimfóniája életrajzi ihletésű. Megírásuk ideje egybeesik a szerző elmagányosodásával és megkeseredésével, ahogyan leveleiben írja, az 5. szimfóniában a sorsával való reménytelen küzdelemet komponálta meg. Mégis, a két szimfónia végkicsengése egészen más. Az 5. szimfónia első három tétele plasztikusan lefesti a beteljesületlen vágyakat, a hiábavaló küzdelmeket, a zárótétel mégis azt hirdeti, le lehet győzni a sorsot. 6. szimfóniájában éppen ezt a reményt vonta vissza. Az 5. szimfónia viszont minden hallgatót reményre és cselekvésre buzdít, így méltán aratott nagy sikert az ősbemutatón is, és azóta is sokan használják kudarcaik elgyászolására és motivációjuk felélesztésére.