Miskolci Szimfonikus Zenekar

ELŐADÓK: Miskolci Szimfonikus Zenekar Kriszta Kinga - szoprán Pataki Adorján - tenor vezényel: Cser Ádám MŰSOR: A fecske: - Parigi! È la città dei desideri - Chi il bel sogno di Doretta - Ma come puoi lasciarmi Capriccio Sinfonico - részlet Bohémélet: - Che gelida manina - Si, mi chiamano Mimi - O soave fanciulla - Quando m'en vo Preludio Sinfonico Pillangókisasszony: Vogliatemi bene Manon Lescaut: - Tu, Tu amore? Tu? - Intermezzo - Sola, perduta, abbandonata Gianni Schicchi: Oh mio Babbino Tosca: E lucevan le stelle

Nagyívű dallamok, áradó érzelmek, romantika és valamelyest mégis realisztikus ábrázolás – ilyenek Puccini operái, melyek különleges helyet foglalnak el a zenetörténetben. Az opera műfaja Itáliában született Claudio Monteverdi és kortársai műhelyében az 1600-as évek legelején. Néhány év alatt hihetetlen népszerű műfajjá vált, és végérvényesen elválasztotta az olasz zenei élet fejlődését az Alpoktól északra virágzó zenei élettől. Míg Európa nagyobb részében az opera egy volt a fontos műfajok közül, de egy magára adó zeneszerző igyekezett szimfóniát, vonósnégyest, szonátákat, versenyműveket és egyházi műveket írni, addig az olasz zeneszerzők elsősorban operát írtak, és a legtöbbjüknél az egyéb műfajok csak járulékosan voltak jelen. Nem véletlen, hogy az olasz opera még többszáz év múlva is irányadó volt minden operakomponista számára, és a nem olasz zeneszerzők kemény küzdelmet vívtak, hogy saját nyelvüket, nemzetüket és hangjukat egyáltalán felvigyék az opera képzeletbeli térképére. Az olasz századforduló központi alakja Puccini. És hiába érkezett meg Puccini idejében a színházakba is a 20. század hideg lehelete, Puccini pontosan tudta, hogy modernitás ide vagy oda, olasz opera nincsen nagyívű dallam nélkül, így megengedett magának ilyeneket akkor is, amikor az Alpoktól északra már Richard Strauss, Schönberg és Stavinsky próbálgatta az atonalitás szárnyait.  Aki tehát szép zenét, nagyívű dallamokat és magával ragadó érzelmeket kíván, szeretni fogja ezt a koncertet. Hallgasson bele! (Puccini: Bohémélet)