Liszt Ferenc Kamarazenekar

ELŐADÓK: Liszt Ferenc Kamarazenekar Lucienne Renaudin Vary - trombita koncertmester: Tfirst Péter MŰSOR: Marcello: d-moll trombitaverseny Haydn: f-moll „La passione' szimfónia Beethoven: B-dúr Nagy fúga Haydn: Esz-dúr trombitaverseny

Ezen az estén csupa különleges mű szól. Egy koncerten általában csak egy versenymű hangzik el, de itt két trombitaversenyt is hallhat a közönség, melyek közül az egyik eredetileg nem is trombitára, hanem a virtuóz játékmódot könnyebben megvalósító oboára íródott. Marcello oboaversenye máig népszerű az oboisták körében, de azt is meg lehet figyelni majd ezen a koncerten, hogy milyen apró finomságok is megvalósíthatók a sokszor harsánynak gondolt trombitán. Haydn trombitaversenye azért is különleges, mert a korban hagyományosan még a zenekarban sem szántak virtuóz anyagot a trombitáknak, a trombitaverseny műfaja pedig kifejezetten mellőzött volt. Haydn trombitaversenye viszont egyike a szerző legmutatósabb műveinek. Haydn tollából még egy különleges alkotás szerepel a műsorban, a ,,La passione" szimfónia. Hogy Haydn szenvedélyre vagy a szenvedésre gondolt a passione szó kapcsán, azt nem tudjuk, de ez a szimfónia talán a legsötétebb Haydn 104 szimfóniája között, és sok kuriózumnak számító megoldást alkalmaz, például lassú tétellel indítja a művet, a gyors tételek rendkívül szeszélyesek és viharosak, és még a menüettben is van valami komor és dacos. A kiegyensúlyozott zenéjű Haydn ebben a művében kifejezetten extrém megoldásokkal él. Hasonló a helyzet Beethoven Nagy fúgájával, amely előtt máig értetlenül áll a zenetörténet. A művet a szerző már teljesen süketen, a 9. szimfónia után írta. A korban értelmezhetetlennek és kaotikusnak tartották, de Stravinsky például már úgy nyilatkozott a műről, hogy kortárs zene, és mindig kortárs marad. A mű hossza, technikai kihívásai és rendkívül fondorlatos szerkesztése máig kihívást jelent az előadóknak, de ez nem von le semmit Beethoven művének különlegességéből.