Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekar

ELŐADÓK: Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekar Várdai István - cselló vezényel: Madaras Gergely MŰSOR: Liszt – John Adams: La lugubre gondola Elgar: e-moll csellóverseny Franck: d-moll szimfónia

Hallotta már a belga király zenekarát? Tudta, hogy a magyar művészek olyannyira jelen vannak a nemzetözi zenei életben, hogy a Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekar vezetője is magyar? Madaras Gergely saját együttesével most Magyarországra látogat, és útközben csatlakozik hozzájuk a Bécsi Zeneakadémia cselló tanszékének vezetője, Várdai István is, hogy együtt játsszanak a magyar közönségnek! Műsorukban helyet kapott a magyar Liszt Ferenc egy alkotása és a Liège-i születésű César Franck egyetlen szimfóniája is, illetve Elgar méltán híres Csellóversenye is. Mindhárom mű a szerző életének utolsó időszakában keletkezett. Liszt Ferenc akkor látott hozzá a Gyászgondolák írásához, amikor meglátogatta Wagnert a halála előtti hetekben Velencében. Így írt erről: ,,Agyamban egy gyászgondola evezőlapátjának mozgása lüktet.” Ezen az estén Liszt zongoraműve zenekaron szól.  Jaqueline du Pré páratlan érzékenységű előadása olyan életet lehelt Elgar csellóversenyébe, hogy a darab azóta a csellóbirodalom egyik legnépszerűbb tagja. Ma már nehéz elhinni, hogy az 1919-es londoni ősbemutató kudarcot hozott a szerzőnek. Ezen a koncerten, Várdai István előadásában biztosan nem ez lesz a közönség élménye, hiszen személyében napjaink legkeresettebb szólistája áll színpadra. Elgar-interpretációját valószínűleg sok év múlva is tisztelettel fogja emlegetni a csellisták világa. Valószínűleg egyetlen együttes sem tolmácsolhatja olyan hitelesen Franck Szimfóniáját, mint a szerző szülővárosának zenekara, melynek vezetője Madaras Gergely, így összeszokott párosként muzsikálnak majd. César Franck egyetlen szimfóniája élete utolsó évéhez kötődik. Bár a mű kezdőmotívuma kifejezett utalás Liszt Les préludes-jére és Beethoven utolsó vonósnégyesére, a szimfónia mégis olyan önálló mondanivalóval rendelkezik, hogy Franckot a francia szimfonikus irodalom nagy alakjává tette, pedig a franciaajkú szerzők hagyományosan kerülték a szimfónia németes műfaját.