BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK – BÉCSI KÖRUTAZÁS

Mitra Kotte – zongora Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Guido Mancusi Schubert: Az ördög kéjlaka – nyitány Beethoven: III. zongoraverseny Mozart: D-dúr (Prágai) szimfónia KV 504

Franz Schubert tizenhét évesen szerezte első operáját. Az ördög kéjlaka című, három felvonásos Singspiel August von Kotzebue librettója alapján készült. A történet főszereplőjét, Oswaldot, leendő apósa különböző próbatételek elvégzésére szólítja fel, hogy a fiatal férfi ezáltal bebizonyíthassa, méltó szerelme kezére. Oswald sikeresen kiállja a próbákat, így az opera happy enddel végződik. A mű első változata 1813-ban készült el, kevesebb mint fél év alatt, és állítólag Schubert addig nem is járt zeneórákra, amíg el nem készült az operával. Az elkészült művet megmutatta tanárának, Antonio Salierinek, aki bár nehezményezte a féléves távollétet, átnézte az operát. Schubert – valószínűleg megfogadva tanára javaslatait – átdolgozta az operát, az új változat 1814-re készült el. A művet 1879-ben mutatták be Bécsben, vagyis több mint ötven évvel a szerző halála után. Az opera máig legnépszerűbb és legtöbbet játszott részlete, a nyitány hangzik el a mai estén. Beethoven, a bécsi klasszika harmadik nagy alakja Haydn és Mozart után, előbb volt népszerű zongoristaként, mint zeneszerzőként. Az első három zongoraversenye korai alkotói korszakában készült, amelyekben még erősen érezhető Mozart és Haydn hatása. Közülük a III. zongoraverseny az egyetlen, amely mollban íródott, ráadásul c-mollban, ami Beethovennél pályakezdése óta tragikus hangnemnek számított. Lendületes első tétellel indul a zongoraverseny, amelyben a vonósok rögtön felvezetik a főtémát. Erre válaszol majd a zongora, és ez a dialógus végig megmarad: a zenekar nem pusztán kíséri a zongorát, hanem szinte egyenrangú félként beszélget vele. Ezt egy lírai középső tétel követi E-dúrban, amelyet szinte észrevétlen átmenettel követ a zárótétel, amely gondtalan vidámságban ér véget. Mozart 1786 végén, nem sokkal prágai útja előtt készült el a D-dúr szimfóniával, amelyet a következő év elején Prágában mutattak be – innen ered a „prágai” elnevezés – hatalmas sikerrel. A koncerten Mozart maga vezényelt, és a zongoraszólamot is ő játszotta. A prágai út nemcsak a szimfónia bemutatása miatt volt sikeres, hanem azért is, mert ekkor kapta meg a felkérést a Don Giovanni megírására, amelyben sok helyen fellelhető a „prágai” szimfónia hangulata és motívumai. Háromtételes műről van szó, mivel Mozart kihagyta a menüett tételt, tudva, hogy a prágaiak a menüett nélküli szimfóniákhoz szoktak. A D-dúr hangnem a ragyogás, pompa és vidámság hangneme. Az első tétel, amely terjedelmesebb, mint a szimfóniáknál megszokott, egy baljós hangulatú, de ugyanakkor lírai tételt követ, majd egy mozgalmas, izgatottsággal teli, oldottabb hangulatú finálé zárja a művet.