Magyar Kincsek Ünnepe - MAGYAR RAPSZÓDIÁK ÉS FANTÁZIÁK // Balázs / Kiss Gy. / Szalai / Lukács / Keller

Dubrovay László: III. Magyar Rapszódia tárogatóra, cimbalomra és zenekarra – ősbemutató Eötvös: Cziffra Psodia Kodály: Felszállott a páva - változatok egy magyar népdalra Liszt: Magyar fantázia S.123 - Fantázia magyar népi dallamokra Balázs János zongora, Kiss Gy. László tárogató, Szalai András, Lukács Miklós cimbalom Concerto Budapest Vezényel: Keller András

A múltban gyökerező és a jelen értékeit gyarapító kincsek kerülnek egymás mellé ezen az ünnepi koncerten, és e két idősík rendre összeér, sőt összejátszik a Keller András által vezényelt hangversenyen. Hiszen Dubrovay László ősbemutató gyanánt felhangzó 3. Magyar rapszódiájában szerephez jut nemzeti históriánk egyik emblematikus hangszere, a tárogató, illetve a csaknem félezer éve nálunk is bizonyítottan használt, elsősorban a cigány zenészek működéséhez kötött cimbalom, hogy azután a Balázs János és Lukács Miklós szólójával felhangzó 2020-as Eötvös Péter-mű, a Cziffra György születési centenáriumára szerzett Cziffra Psodia elénk idézze a bámulatos és oly küzdelmes sorsú zongoraművész emlékezetét. Mi több, a korszakos virtuóz nevének betűivel eljátszó alkotásban az Eötvös család személyes Cziffra-emlékei csakúgy felsejlenek, mint a nagy zongorista kávéházi muzsikus, cimbalmos édesapjának alakja. Szintúgy programszerűen, de immár közös zenei örökségünk egészen messzi múltjához nyúlt vissza Kodály Zoltán a maga mesteri Páva-variációival, és a 19. század közepén egészen hasonló szándék motiválta a Magyar fantáziát megkomponáló Liszt Ferencet is, még ha a bámulatos zongoraversenyben felhasznált motívumok inkább a népies, mint a népzene közegéből származnak is.  DUBROVAY LÁSZLÓ. III. magyar rapszódia tárogatóra, cimbalomra és zenekarra A művet Keller Andrásnak és a Concerto Budapest zenekarnak ajánlottam. 2024. január 30- án készült el. Hangszínvilágában meghatározó a két szólóhangszer és az ütőhangszerek szerepe. A hagyományos 2 tételes darab a lassú-gyors tételrendet követi. A mű távoli haranghanggal kezdődik, amely a magyar vidék hangulatát sugallja. Ezt erősíti a tárogató, majd a cimbalom hangja. Ebből bomlik ki a mű magyar atmoszférája. Dramaturgiája tragikus történelmünkből idéz fel drámai eseményeket, majd eljuttat a kezdeti hangvételhez, kombinálva egy korálszerű fohászhoz. A második tétel játékos, felszabadult rondó sok ütőhangszeres játszani valóval és rézfúvós hangzatokkal, a Triójában ismét megjelenik a magyar táj tárogató kadenciákkal , majd a rondó visszatérésében a szólisták megmutathatják virtuóz képességeiket egy örömteli közös muzsikálásban. Dubrovay László