Magyar Kincsek Ünnepe - MAGYAR CONCERTÓK // Baráti / Bogányi B. / Bogányi G. / Keller

Bogányi Gergely: Concerto Intenso Dubrovay László: II. Hegedűverseny Liszt: Haláltánc - Parafrázis a Dies iræ fölött zongorára és zenekarra Baráti Kristóf hegedű, Bogányi Bence fagott, Bogányi Gergely zongora Concerto Budapest Vezényel: Keller András

Az igazán virtuóz játékosok, a hangszerükből különleges, szívszaggató hangokat elővarázsolni képes zenészek évszázadok óta inspirálják a zeneszerzőket. Az így születő művek olyan passzázsokat tartalmaznak, amelyeket kifejezetten az ő hangjukon képzelt el a komponista, esetleg más el sem tudja játszani e darabokat. A koncerten három ilyen dedikált művet hallhat a közönség. Elsőként az évek óta zeneszerzőként is tevékenykedő zongoraművész, Bogányi Gergely alkotása szólal meg, amelyet saját testvérének, a hihetetlenül magas technikai tudású Bogányi Bence fagottművésznek írt. A mű formailag fagottverseny, apparátusát tekintve szimfónia. Magyaros karakterű főtémák, filmzenei eszközök és tételről tételre egyre merészebb harmóniai világ jellemzi. Dubrovay László Baráti Kristóf hegedűjátéka miatt volt képtelen ellenállni, hogy megírja 2. hegedűversenyét. A 2011-es zenemű nyitótétele üveghangokban gazdag szonátaformában íródott, a lassú tétel komor hangulatát a harangok, ütőhangszerek és a hegedű siratódallama alapozza meg, a finálé pedig maga a virtuozitás. A koncertet Liszt Haláltánca zárja, amely Hans von Bülow német zongoraművész számára íródott, s liszti transzcendentális erőkkel és eszközökkel dolgozza fel a Dies irae középkori dallamát. Egy-egy rendkívüli képességű előadóművészt hallani mindig inspiráló.A legnagyobbak előadása ezen felül is valami megfoghatatlan, földöntúli szépséget, harmóniát, megtisztulást tud nyújtani.Baráti Kristóf ilyen interpretációi után határoztam el, hogy írok számára egy hegedűversenyt, a No.2-t.2011-ben el is készült a mű, amely épít az előadó igen gazdag, széles spektrumú kifejezőerejére, gyönyörű éneklő hegedűhangjára, fantasztikus virtuóz adottságaira. A 3 tételes versenymű követi a hagyományos tételrendet. A szonáta formájú I. tétel (Allegro con fuoco) a hangszer gyönyörű, éneklő hangjának bemutatásával kezdődik, majd az átvezető rész virtuóz mozgásai elvezetnek egy egyszerű flageolett témához, a melléktémához, amelyet a sok csúszással kivitelezett zárótéma kerekít le, lezárva az expozíciót. A kidolgozási részben a különböző anyagok átváltozásait, ütköztetéseit követhetjük, míg a repríz a melléktémával kezdődik, a főtéma elemeit csak a tétel végén, a coda-ban hallhatjuk két oktávval magasabban, eltűnve a végtelenben, a flageolett hangok tiszta világában. A II. tétel (Adagio) harang-és ütőhangszer hangok igen komor világával kezdődik, amelyet a hegedű siratóénekszerű dallama, majd egy díszítéses pentaton dallam követ. A középrész mikrokromatikus mozgásai után az első rész dallamai megtisztultan fohászkodnak és tűnnek el a végtelen magasságban. A III. tétel (Presto) igen virtuóz rondó, amely toccataszerű mozgásokat, flageolett-glisszandókat, balkéz pizzicatokat tartalmaz virtuóz vonókezeléssel párosítva, igencsak próbára téve a szólista technikai tudását, felkészültségét. Dubrovay László