R. Strauss: Ariadne auf Naxos

Richard Strauss Az úrhatnám polgár – szvit, Op. 60-IIIa Ariadne auf Naxos (Ariadné Naxoszban), Op. 60 Vezényel és rendezi Fischer Iván Énekesek Andrew Staples (Bacchus) Anna-Lena Elbert (Zerbinetta) Emily Magee (Ariadné) Gurgen Baveyan (Harlekin) Stuart Patterson (Scaramuccio) Daniel Noyola (Truffaldin) Juan de Dios Mateos (Brighella) Samantha Gaul (najád) Olivia Vermeulen (drüád) Mirella Hagen (Echo) Közreműködik A Budapesti Fesztiválzenekar művészei Társrendező és koreográfus Chiara D'Anna Díszlettervező Andrea Tocchio Jelmez Anna Biagiotti Világítástervező Bányai Tamás Technikai vezető Zentai Róbert

Hagyomány, hogy a BFZ évada új operaprodukcióval indul. Fischer Iván a legváltozatosabb műveket választja ki Mozarttól Monteverdin át Brittenig, és nemegyszer fordít egyet azon a bizonyos csavaron. Ezúttal a szintén kísérletező természetű Richard Strauss Hofmannsthal szövegkönyvére írt operája, az Ariadné Naxoszban kerül színre a karmester és a kiváló színésznő, commedia dell’arte-specialista Chiara D’Anna rendezésében, ismerős, nemzetközi hírű énekesek szólójával. Az opera főrészét eredetileg Molière Az úrhatnám polgár című színdarabja előzte meg Strauss kísérőzenéjével, de ezt, hosszadalmassága miatt, maguk a szerzők később operai prológusra cserélték. Ezen az estén a színdarab kísérőzenéjéből összeállított szvit vezeti fel a művet a szünet előtt. Eredeti változat – közönségbarát köntösben. Nem sokkal A rózsalovag befejezése után az elválaszthatatlanná váló szerzőpáros, Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal újabb közös munkába kezdett. Izgalmas tervük az volt, hogy a librettista átdolgozza Az úrhatnám polgárt (kettőre húzza meg az öt felvonást), közjátékként pedig Strauss vadonatúj operabetétet ír. A félórásnak szánt zene másfél órás lett, a színdarab szünetében hosszas fogadást tartottak, a „színház a színházban” koncepció túl bonyolultnak bizonyult – minden adott volt tehát, hogy az 1912-es, közel hatórás premier bukást hozzon. Hofmannsthal javaslatára aztán elhagyták Molière darabját, Strauss némileg átdolgozta az operát, és 1916-ban komponált elé egy prológust, ami a seria és buffa műfaji keveredését magyarázza el. A történet szerint ugyanis a cicomás partit adó bécsi háziúr úgy dönt, az alkalomra rendelt operát és komédiát egyszerre kell előadnia a két társulatnak. Így fordulhat elő, hogy a Naxosz szigetén búslakodó krétai királylány jelenetében hirtelen felbukkan a mitológiailag finoman szólva is tájidegen Zerbinetta és táncos kísérői. S bár az opera inkább wagnerien végigkomponált, semmint zárt számok sora, a hangszerelésen keresztül Strauss világosan elválasztja Ariadné és Zerbinetta világát. Az úrhatnám polgár kísérőzenéje 1920-tól szvitként élt tovább. Megidéződik benne Jourdain alakja, sorra jönnek ügyetlen próbálkozásai a táncórán, a vívóleckén vagy épp a szabók előtt. A vacsorával záruló jelenetsorhoz Strauss a 17. századhoz illő méretű együttest írt elő, és a zenébe stílusosan barokkszerű vagy egyenesen Lullytől származó dallamokat épített be. Az operában a szerző a korábbi műveiben megszokott mintát követi: a női énekszólamokat állítja középpontba. A Fischer Iván Operatársulat előadásán a címszerepet a New York Times által „gazdagon zengő szopránnak” nevezett Emily Magee alakítja, a 2019-es Richard Strauss Versenyen is díjazott Anna-Lena Elbert a BFZ-vel közös Ligeti- és Kompasszió-projekt után ezúttal Zerbinettaként lép színpadra. Kettejük karakterének ellentétét erősíti a régi görög drámák világát a commedia dell’arte hagyományaival vegyítő rendezés. A BFZ, a Müpa, a Fischer Iván Operatársulat, a Vicenzai Operafesztivál és a spoletói Festival dei Due Mondi közös produkciója. Érdekességek: Strauss szvitjét 1920. január 31-én mutatták be Bécsben a szerző vezényletével, az Ariadné Naxoszban átdolgozott változatának premierjére 1916. október 4-én, ugyancsak Bécsben került sor Franz Schalk vezényletével; a Fesztiválzenekar a szvitet legutóbb 2003. május 4-én játszotta (karmester: Gerard Korsten), az operából csak néhány részletet adott elő 2020. szeptember 11-én (karmester: Fischer Iván). Mi történt a művek keletkezése idején? 1920. december 4-én Hamburgban és ezzel egy időben Kölnben bemutatták Erich Wolfgang Korngold osztrák zeneszerző A halott város című operáját / Karel Čapek cseh író 1920-ban megírta R. U. R. (Rossum Univerzális Robotjai) című sci-fi drámáját / 1920-ban megjelent Sigmund Freud osztrák pszichológus A halálösztön és az életösztönök (eredeti címe: Túl az örömelven) című könyve / 1916. június 4-én megindult az Alekszej Bruszilov tábornok irányította orosz offenzíva, amely áttörte az Osztrák–Magyar Monarchia védőállásait / Bartók Béla 1916-ban megkomponálta Op. 12-es, zongorára írott Szvitjét (1919-ben mutatták be) / Henri Matisse francia festő 1916-ban megfestette Zongoraóra című képét / 1916-ban megjelent Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című novelláskötete