Budafoki hangversenyesték 2023-24/3 – KARÁCSONYI KONCERT

Lugosi Dániel Ali – klarinét BDZ Kamaraműhely Művészeti vezető: Szüts Apor Corelli-Vivaldi-Bach: Pasticcio del Noel – Barokk karácsonyi összeállítás Debussy: Első rapszódia Lovreglio: Traviata Fantasy Gershwin: An American in Paris Kovács: After you, Mr. Gershwin Ligeti: Musica ricercata no. 7. Rosenblatt: Carmen-fantázia

A BDZ Kamaraműhely a karácsonyi koncertjére egy különleges műsorösszeállítással készül, melynek központi témája természetesen a karácsonyi ünnepkör. Ennek apropóján a koncert első felében a barokk zene legkiválóbb mestereinek karácsonyhoz, illetve a téli hangulathoz köthető zenéiből állítottak össze egyveleget. A hangverseny második felében a karácsonyi hangulathoz sokszor jól illeszkedő jazz, illetve a rendkívüli atmoszférát létrehozó 20. századi zene kerül terítékre. Gershwin, Kovács Béla, Ligeti és Rosenblatt művei az elmélyülést, a fergeteges szórakozást és a zenei bravúrt is kínálják a hangversenylátogatók számára. Az est vendégművésze a 2014-ben a Virtuózok abszolút győzteseként országos hírnévre szert tevő Lugosi Dániel Ali, aki Debussy Első rapszódiájának különleges hangszerelésű változatát, illetve Donato Lovreglio Traviata fantázia című rendkívül virtuóz parafrázisát játssza, melynek témáit természetesen Verdi operája szolgáltatta. A BDZ Kamaraműhely különleges hangszerösszeállításának köszönhetően minden zenemű egy új, sajátos hangszerelést kapott, amely egyszerre testesíti meg a kamarazenélés hagyományait és a nagyzenekari hangzás grandiozitását. „A kamaraműhely végül is pontosan azt teszi, amit a zenészek évszázadok vagy inkább évezredek óta művelnek: meglevő zenéket a saját hangszerük, lehetőségeik, ízlésüknek, közönségüknek, horribile dictu érdekeiknek megfelelően adják elő, eközben hol az eredetinél kevésbé értékes, hol pedig akár annál is jobb eredménnyel. Nos, a BDZ Kamaraműhelye mindent megtesz azért, hogy a mérleg az utóbbiak felé billenjen. Ugyanis szinte minden, amit csinálnak, elragadó. Szüts Apor virtuózan hangszerel és virtuózan zongorázik, de mind az átiratokat, mind az előadást valamifajta könnyedség és természetesség jellemzi, a legmerészebb (hangszerelési) változtatások sem tetszenek erőltetettnek, és Szüts sziporkázó zongorajátéka sem tolakszik az előtérbe, egyszerűen az együtthangzás sajátosságának érezzük.” (Revizor – a kritikai portál)