Az élet diadala

Richard Strauss: Hat dal Clemens Brentano verseire, Op. 68 Gustav Mahler: V. szimfónia Eri Nakamura – szoprán Vezényel: Andrij Jurkevics

Az élet diadalának zenei megfogalmazásával, hangulatával zárja budapesti évadát a Pannon Filharmonikusok. Andrij Jurkevics nyilatkozta egyszer, hogy „az emberi hang a legtökéletesebb hangszer”. A pécsi együttes májusi hangversenyén a nagyszerű japán szoprán, Eri Nakamura szólaltatja meg „hangszerét”, saját hangját Richard Strauss dalaiban. Az estet Mahler V. szimfóniája zárja, műve akár a halálból az életbe való visszatérést, a sötétségből a fénybe való átmenetet is ábrázolhatná. Richard Strauss 1918-ban, hosszú szünet után, a háború befejezésével egyidőben komponálta dalciklusát Clemens Brentano verseire. Az első öt dal lényegében szerelmes versek sora, de az utolsó („Amikor a férfiak háborúba mennek…”) az első világháború emlékét énekli meg, így az ősbemutatón nem is hangzott el. Mindazonáltal a romantika nosztalgiája és az újrakezdés vágya fogalmazódik meg ebben a műben. Mahler V. szimfóniája abban az évben keletkezett, amikor egy hirtelen belső vérzés majdnem a zeneszerző halálát okozta, majd gyógyulása után soha nem látott alkotókedvvel állt neki komponálni, és a szimfónia írása közben találta meg élete szerelmét is. Az öttételes kompozíció első két tétele a halál árnyékában fogant gondolatokat közvetíti, a harmadik hatalmas keringő-fantázia, méltán híres Adagiettója bensőséges szerelmi vallomás, viharos fináléja pedig az élet diadala. Mi sem koronázhatna meg jobban egy tavaszi estét, mint az élet és az öröklét győzelmének személyes zenei élménye!