Páratlan Bartók portré

Bartók Béla: I. hegedűverseny, Op. posth. Bartók Béla: I. rapszódia Bartók Béla: II. rapszódia Bartók Béla: II. hegedűverseny Baráti Kristóf – hegedű Vezényel: Bogányi Tibor

Bartók Béla zenéjét mindannyian jól ismerjük, és szívesen hasonlítjuk össze akár kortársaival, akár nagy elődjeivel. Ugyanakkor ritka az olyan hangverseny, amikor Bartókot saját magával állítjuk kontrasztba, meghallgatva egymás után ugyanabban a műfajban, de különböző korszakban írott műveit. A műsort Bartók két hegedűversenye keretezi, melyek közül az elsőt még huszonéves korában írta, életében nem is publikálta, és első komoly szerelmének ajánlotta. A mű maga is portré, a plátói kedves, Geyer Stefi két arculata – de persze amennyire őt mintázza ez a portré, annyira Bartókot is. A II. hegedűverseny mintegy 30 évvel későbbi, már nem szerelmi ihletésű, és az érett, virtuóz Bartókot hallhatjuk benne. A műsor közepén az I. és a II. rapszódia áll. Ez a két mű lényegében egyidőben keletkezett, a két hegedűverseny között, és miután Bartók zenekarra is meghangszerelte a kíséreteiket, tulajdonképpen ezek is hegedűversennyé váltak. A bartóki hegedűversenyekkel ellentétben azonban itt autentikus népi dallamok adják a témákat, tehát Bartók ezekben a műveiben egyúttal népzenegyűjtéseinek terméseit is bemutatja. A rapszódiák portréi Bartók nemzet- és történelemszemléletének is. Egy hegedűművész számára maratoni kihívásnak számító koncert előadójáról, Baráti Kristófról tíz évvel ezelőtt Csont András a Revizoronline oldalán írta az alábbiakat. Baráti mára a magyar hegedűművészek legkiválóbbjai közé tartozik, akinél kockázat nélkül méltó kezekbe kerül Bartók összes hegedűre írt darabjának portrészerű bemutatása. „Roppant kockázatot vállal, aki egyetlen hegedűvel lép a publikum elé. Még az egyébként rettenthetetlen Bartók is félt, amikor Menuhin bemutatta az egy szál nyirettyűre szerzett Szólószonátáját. Egy levélben ezt írta: »Féltem, hogy túl hosszú lesz; képzelje: 20 percen át egyedül csak hegedűt hallgatni. De egészen rendben volt, legalább is az én számomra…« Baráti virtuóz, színpadi jelenségként rendkívül rokonszenves, a nagy, a legnagyobb karrierre is joggal igényt tartó magyar hegedűsök egyike." Baráti Kristóf munkásságát előbb Príma-díjjal és Liszt-díjjal, 2014-ben Kossuth-díjjal és Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal ismerték el. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. Baráti az 1703-ban készült „Lady Harmsworth” nevű Stradivari hangszeren játszik, amelyet a Chicagói Stradivari Társaság bocsátott rendelkezésére.