Haydn–Mozart plusz

Wolfgang Amadeus Mozart D-dúr divertimento, K. 205 Henryk Wieniawski 2. (d-moll) hegedűverseny, Op. 22 SZÜNET Louis Spohr C-dúr concertante hegedűre, csellóra és zenekarra, WoO 11 Joseph Haydn 75. (D-dúr) szimfónia, Hob. I:75 Vezényel Takács-Nagy Gábor Szólista Kádár István (hegedű) Gál-Tamási Mária (hegedű) Liptai Gabriella (cselló) A koncerten játszó zenészek

Ritkán játszott zeneszerzők műveivel bővül Takács-Nagy Gábor évek óta nagy sikerrel futó Haydn–Mozart-sorozata. Önmagában a darabok mindegyike kakukktojás, a koncerten azonban számos szállal köthetők egymáshoz: ilyen mindenekelőtt a programban domináló D-tonalitás és a szólisták kiemelt szerepe. A zeneszerzők közti legerősebb kapcsolat, hogy mind a négyen kiváló hangszeres művészek voltak. Több darabjukat saját maguknak írták, tökéletesen ismerték és a végletekig kihasználták hangszerük adottságait, sőt nekik köszönhetünk több technikai újítást is. A könnyed Mozart-divertimento után a lengyel hegedűvirtuóz, Wieniawski legjobban sikerült szerzeménye szólal meg; a szünet után Spohr kettősversenyszerű egytételes darabját Haydn sziporkázó szimfóniája követi. Mindezt egy Haydn–Mozart-specialista karmester irányításával és ajánlásával hallhatjuk. A divertimento hasonlít a szerenádhoz, de jellemzően kisebb együttes adta elő, és többnyire zárt térben szólalt meg. A műfaj szólisztikus jellege akkor is feltűnő, ha az egyes szólamokat több zenész játssza. Mozart 1773-as hegedűre, brácsára, fagottra, nagybőgőre és két kürtre íródott D-dúr műve öt tételből áll. A nyitótételt szokatlanul komor lassú bevezetés indítja, két menüett közrefog egy vonóstrión megszólaló, intim lassú tételt, végül a mű variációs fináléval zárul. Népszerűt vagy maradandót alkotni minden virtuóz zeneszerző dilemmája. Henryk Wieniawskinak sikerült ötvöznie a kettőt 1862-ben bemutatott 2. hegedűversenyében: megőrizte a közönségnek kedves, lenyűgöző technikájú részeket, de olyan mélységet is adott, ami akkoriban nem volt jellemző a bravúrdarabokra. Fátyolos dallam indítja az első tételt, amely szünet nélkül úszik át az éneklő románcba. A harmadik tétel a korábbi témák visszatérésével és „à la Zingara” utasításával hatásos fináléja a műnek, amelyet a Végh Sándor Verseny négyszeres győztese, Kádár István tizenhárom évesen játszott először. A BFZ Végh Sándorról elnevezett, rendszeresen megrendezett háziversenyén több győzelemmel büszkélkedik Gál-Tamási Mária hegedűművész is, aki Liptai Gabriella csellóművésszel egy méltatlanul keveset játszott concertante szólistája lesz. Spohr úgy volt korának egyik legelismertebb hegedűművésze, hogy közben zeneszerzőként ugyanolyan jelentős sikereket ért el. 1803-ban készült művét a szólisták operai duettként éneklik végig a himnikus nyitánytól a táncos középrészen át a fergeteges fináléig. Lehetséges, hogy Haydn zenéjétől meg lehet halni? A szerző beszámolója szerint egy protestáns lelkész teljes melankóliába esett a 75. szimfónia lassútételét hallva, mert előző éjjel azt álmodta, ez a mű a halálának előjele lesz. Egy hónappal később értesítették Haydnt, hogy a lelkész meghalt. Pedig a szimfónia inkább élettel van tele, semmint halállal. A nyitótétel egy derűs felfelé lépő motívumból építkezik, a lassútétel egy sokszínű variációsorozat, a haydni menüetteket igazán nem nevezhetjük borúsnak, a finálé pedig Haydn egyik legviccesebb tétele a hirtelen szünetekkel, kiszámíthatatlan irányokkal és a csattanószerű suttogó kódával. Érdekességek Mozart D-dúr divertimentóját 1773-ban komponálta, Wieniawski 2. hegedűversenyét 1862. november 27-én Szentpéterváron mutatták be a szerző szólójával és Anton Rubinstein vezényletével, Spohr C-dúr concertantéja 1803-ban született, Haydn 70. szimfóniáját 1779. december 18-án mutatták be Eszterházán; a Fesztiválzenekar a divertimentót legutóbb 2012. június 10-én Fehérvárcsurgón (koncertmester: Szefcsik Zsolt), Haydn szimfóniáját 1998. június 13-án (koncertmester: Szüts Péter) játszotta, a másik két darabot először adja elő. Mi történt a művek keletkezése idején? 1773. december 16-án került sor az úgynevezett „bostoni teadélutánra”, amely megadta a jelet az angolok elleni általános felkelésre, és hozzájárult az 1775-ös amerikai függetlenségi háború kitöréséhez / Francisco de Goya spanyol festő 1773-ban megfestette Szent Barbara című képét / 1862. november 29-én Szentpéterváron bemutatták Giuseppe Verdi A végzet hatalma című operáját / 1862-ben megjelent Gustave Flaubert francia író Salammbô című regénye / 1803. április 30-án az Amerikai Egyesült Államok 68 millió frankért megvásárolta Louisianát Franciaországtól / Joseph Haydn 1803. december 26-i utolsó nyilvános koncertjén a Megváltónk utolsó hét szava a keresztfán című művét vezényelte / 1779. május 18-án Párizsban bemutatták Christoph Willibald Gluck Iphigénia Tauriszban című operáját