ZENEPLUSZ BÉRLET 22-23/3 – Korngold – Shakespeare: Sok hűhó semmiért

ELŐADÓK: DON PEDRO, Aragónia hercege – Ódor Kristóf DON JUAN, a herceg fattyú öccse – Rétfalvi Tamás CLAUDIO, ifjú firenzei gróf – Medveczky Balázs BENEDETTO, padovai nemes ifjú – Poroszlay Kristóf LEONATO, Messina kormányzója – Szatmári György BORACCHIO |Don Juan embere – Bánvölgyi Tamás CORNÉLIA | Don Juan szeretője – Szűcs Enikő Flóra EGY KÖVET/JEGYZŐ – Nagy András FERENC BARÁT – Jakab Tamás LASPONYA, strázsamester – Gömöri Krisztián FURKÓ, kisbíró – Károlyi Krisztián MÁSODIK ŐR (TUFA) – Nemes Roland HERO, Leonato leánya – Bach Zsófia BEATRICE, Leonato unokahúga – Menczel Andrea Hero kísérő hölgyei: MARGARÉTA – Borsos Beáta URSULA – Kovács Vanda ELSŐ ŐR – Deak Kristóf HARMADIK ŐR – Nagy Csaba Mátyás Gazda Bence – hegedű Szüts Apor – zongora Budafoki Dohnányi Zenekar vezényel: Hollerung Gábor ALKOTÓK: Árva Nóra – díszlet- és jelmeztervező Albert Réka Lilla – koreográfus Hűbér Tünde – rendezőasszisztens Gábor Sylvie – rendező Az előadás szakmai partnere a Szegedi Nemzeti Színház. Korngold – Shakespeare: Sok hűhó semmiért

Zenekarunk kreatív műhelyében formálódó legújabb produkcióban ezúttal a színházé és a színészeké a főszerep, hiszen a drámaíró óriás, William Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátéka kerül színpadra február 1-jén. „Sok hűhó semmiért”….hm…mégis miféle cím ez, kedves William? Ha nem volna szentségtörés, felháborodva mondanánk: Na de kérem, ez abszurd! De mi lenne, ha most ki is mernénk ezt mondani? Nos, erre az elhatározása jutottak a darab alkotói is. Ha abszurd, legyen hát abszurd! Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy a vígjátékot olvasva döbbenten állapítsuk meg, mennyire együgyű a történet, bárgyú fordulatokkal és dramaturgiai megoldásokkal, a legtöbb szereplő jelleme pedig végtelenül egyszerű. És akkor a huncut William ránk kacsint, és azt mondja: írok én nektek a „semmiből” is olyat, amiért évszázadokon át rajongtok majd! Shakespeare sziporkázóan szellemes és könnyed módon, amolyan shakespeari vígjátékosan adja el nekünk ezt a teljesen lehetetlen históriát, olyan pörgő és vitriolos szócsaták sorozatával kényeztetve minket, hogy csak kapkodjuk a fejünket, olykor pedig még a könnyünk is kicsordul a nevetéstől. Mindezt természetesen – majd látni fogják, hogy szó szerint – parádés szimfonikuszenekari környezetbe ágyazva, reneszánsz, mégis mai jelmezekkel, pazar díszletekkel tálaljuk önöknek. Erich Wolfgang Korngold dúsan áradó, dallamgazdag és helyenként meglehetősen érzelgős zenéje olykor tökéletesen ellenpontozza a dráma néhány legkevésbé sem emelkedett pillanatát, olykor zseniálisan támaszt alá egy-egy drámai helyzetet. Korngold virtuóz módon képes egy-egy dallam-motívumot ezer alakban megmutatni, mindig más-más köntösben, egészen eltérő karakterrel felruházni. Ettől válik ideális társává a shakespeare-i szövegnek, „vígjátszásnak”. A BDZ és a kiváló színésztársulat előadásának alcíme lehetne „Variációk a szerelemre”. Amikor szerelemről beszélünk, azt hisszük, egyre gondolunk, pedig annyiféle arca van, ahányan vagyunk. A zenész-színész társulat a párválasztási játszmák közül négyet mutat meg az est során. S ha jól figyel a kedves néző, talán ráismer köztük saját szerelem-variációira is…