Szimfonikus bérlet II.

Műsor: J. Haydn: A teremtés – oratórium Vezényel: Vashegyi György Közreműködők: Miskolci Szimfonikus Zenekar Kalafszky Adriána- szoprán Komáromi Márton - tenor Melkovics Zoltán – basszus Purcell Kórus

Joseph Haydn (1732–1809) az 1790-es évtized első felében, két angliai útja során megismerkedett G. F. Händel oratóriumaival: e nagybecsű darabokat szerzőjük halála után is folyamatosan műsorukon tartották a szigetország muzsikusai. A pályameghatározó élmény nyomait mindenekelőtt az osztrák mester két kései oratóriuma őrzi: A teremtés (1796–98) és Az évszakok (1799–1801). Mindkét szövegkönyv Gottfried van Swieten báró, császári könyvtáros, a bécsi kulturális élet egyik meghatározó személyiségének munkája volt. A teremtés librettójához bibliai szövegrészek mellett John Milton híres eposza, Az elveszett Paradicsom szolgált alapul. Ezek nyomán egy azonosítatlan költő, „Lidley” írt angol nyelvű textust még a XVIII. század közepén – úgy tudjuk, eredetileg Händel számára –, Haydn végül ennek van Swieten tollából keletkezett német fordítását zenésítette meg. Három részből áll: kezdete a teremtés első négy napjának, középső szakasza a rá következő két napnak a művészi krónikája; a harmadik rész Ádám és Éva boldog, paradicsomi életét ecseteli. Húzások nélkül 35 tételt tartalmaz a mű. Ősbemutatója 1798. április 29-én, szűk körben zajlott le Bécsben, és nyomban Haydn egyik legnagyobb alkotói diadala lett. További zártkörű alkalmakat követően a következő tavaszon került sor az első nyilvános felhangzásra. A korai előadások többségét maga a zeneszerző vezényelte, beleértve a budavárit is, a mű első Bécsen kívüli megszólalásának helyszínén (1800. március 8.; ma tábla emlékeztet az eseményre a palota falán). A teremtés az idősödő komponista tudásának csodálatraméltó összegzése lett, melynek nem kizárólag a szerkezeti elgondolásán hagyott nyomot Händel oratorikus öröksége: a nagy barokk előd ellenpontművészetének konkrét hatása érezhető megannyiszor Haydn zeneszerzői stílusán, leglátványosabban a nagy kórusfúgákban feltárulkozva. Önmagában is zenetörténeti fogalommá vált a mű hangszeres nyitótétele, amely a káoszt jeleníti meg különleges zeneszerzői eszközökkel – mintegy a szándékolt „alaktalanság” benyomását keltve ily módon –, a lassú harmóniamozgásokba ékelődő, foszlányszerű motívumokkal és furcsán tovaillanó hangszerszólókkal; éles dinamikai váltásokkal, gyakori sóhajképletekkel, olykor pedig valószínűtlen disszonanciákkal. Majd Rafael arkangyal és a kórus kezdő szavait követően, a pianissimo hangerővel (c-mollban) érzékeltetett sötétséget elsöprő fénybetörés (C-dúrban, fortissimo fölzengésként): oly nagyságrendű pillanat, amelynek hatása még egy évszázad múltán is eleven maradt, akár Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustrájának híres bevezetőjére, akár Bartók Béla Kékszakállújának ötödik ajtajára gondolunk. (A „megkomponált káosz” típusának szűkebb dimenziókat bejáró, nem sokkal korábbi előzménye volt a Haydn-életműben a 103. – Esz-dúr, „Üstdobpergés” – szimfónia lassú bevezetője.) Oratóriumának további tételeiben is bőségesen élt a hangfestés lehetőségeivel a zeneszerző, az elkápráztatóan poétikus pillanatok mellett nem nélkülözve a humoros megoldásokat sem. Utóbbiak híres példája az úgynevezett „Állatkert-ária” (valójában basszus-recitativo a második részben: 22. szám, Rafael), amely játékos és a képszerűség lehetséges határáig elvivő zenei eszközökkel tekint vissza az állatvilág megteremtésére, utánozva így az oroszlánbömbölést, a tigrisugrásokat, a patások mozgásait, rovarzümmögést, de még a férgek tekergését is. Kitérve továbbá a hangfestő poézis néhány, különösen megragadó esetére, ilyen a 7. számú Rafael-ária d-moll kezdetének morajló-hullámzó tenger-utánzása, majd kontrasztképpen a lágy patakcsörgedezést imitáló, s a tételt lezáró D-dúr szakasz. Elbűvölő az üde, pasztorális hangú 9. szám: Gabriel a mező friss zöldjéről, virágairól, azok gyógyerejéről, valamint a növényvilág egyéb csodáiról énekel. Ellenállhatatlan a 16. ária (Gabriel) madárzenéjének bája, míg a 13. számú recitativo (Uriel) zenekari bevezetése az egyik legszebb napkelte-muzsika, amelyet valaha is papírra vetettek. Az oratórium egésze: derűteljes zenei világ, amely harmonikus színben láttatja a teremtett Mindenséget, és ezzel jellegzetes XVIII. századi felfogást tükröz. „Gyermekes naivság, az érzékelhető világ öröme és szeretetre méltó humor egyesül benne őszinte hittel, nemes és erős pátosszal, himnikus lendülettel” – írja a mű egyik XX. századi elemzője, Karl Geiringer. „Soha nem voltam még olyan jámbor, mint amikor A teremtésen dolgoztam” – vallotta meg maga Haydn. „Naponta térden állva kértem Istent, hogy adjon erőt a mű megalkotásához”. A bécsi elit az agg zeneköltő 76. születésnapját ünnepelte meg A teremtés 1808. március 27-i előadásával. Haydn akkor jelent meg utoljára a nyilvánosság előtt. Sziklavári Károly Szutrély Katalin elsősorban a dal- és oratóriumirodalom területén aktív, de operaénekesként is gyakran hallható. Repertoárja a barokktól a XX. századig ível. Rendszeresen föllép Magyarország legismertebb koncert-helyszínein, 2019 októberében az amszterdami Concertgebouw-ban mutatkozott be. Komáromi Márton 2003 óta a Magyar Rádió Énekkarának tagja, ahol 2008-ban az „Év Énekese” díjjal tüntették ki. 2008 óta országszerte rendszeresen fellép oratóriumok szólistájaként. Melkovics Zoltán több szólószerepet énekelt a Grazi, majd a Brémai Operaházban, 2017-től Magyar Rádió Énekkarának tagja. Az idei nyártól a Purcell Kórusban is énekel. A Purcell Kórust Vashegyi György alapította 1990-ben. A következő esztendőben szintén Vashegyi György alapította meg az Orfeo Zenekart, s a két együttes tagjai Magyarország kiemelkedő régizenei specialistáivá váltak: repertoárjuk gerincét a Gesualdótól Mendelssohnig terjedő periódus zenéje alkotja, egy-egy alkalommal kortárs kompozíciók előadását is elvállalva. Számos világpremier-lemezfelvételt készítettek a Hungaroton és más kiadók számára, köztük több, rangos díjat elnyert albummal. Vashegyi György a magyar régizene-játszás meghatározó személyisége, művészeti vezetője a 2021-ben megalakult Haydneum – Magyar Régizenei Központ rezidens együtteseinek, az Orfeo Kamarazenekarnak és a közreműködő Purcell Kórusnak. A Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója és a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. A Miskolci Szimfonikusok élén szintén J. Haydn egyik oratóriumát – Megváltónk hét szava a keresztfán – dirigálta legutóbb (2016). Együttműködő partner: Haydneum  "A Haydneum működését a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja "