Csajkovszkij Gyermekalbum, op. 39, No. 7 – A baba temetése Schumann A költő szerelme, op. 48, No. 10 – Hör’ ich das Liedchen klingen (Hallom a kedves hangját) Chopin E-dúr etűd, op. 10, No. 3 („Szomorúság”) Grieg I. Peer Gynt-szvit, op. 46, No. 2 – Åse anyó halála Purcell Dido és Aeneas – When I am laid in earth (Dido búcsúja), Z. 626 Elgar e-moll szerenád, op. 60 – II. Larghetto Barber Adagio vonószenekarra, op. 11 Cser Ádám karmester Szélpál Szilveszter narrátor Józan Viven ének Budapesti Vonósok Pilz János koncertmester

Alapvető érzelem, a legszívesebben mégis távol tartanánk magunktól: a szomorúság szükségszerű és elkerülhetetlen érzés mindannyiunk életében. Minden esetben valamiféle veszteséget jelez, amely gyakran kapcsolódik össze a búcsú pillanatával: kedvestől, baráttól, otthontól vagy akár az élettől való elköszönést jelzi. Komoly, sőt komor ihletforrás, hiszen a klasszikus zenében nem kell sokáig keresgélni, hogy olyan zeneműveket találjunk, melyek melankolikus hangot ütnek meg: ezekből válogatunk most. Senkit ne riasszon el a téma, hiszen a szomorúság eredendően magában foglalja az újrakezdés lehetőségét. A sebek gyógyulása után az ember ösztönösen azt vizsgálja, hogyan tehetné szebbé a saját és szerettei életét. A nagy kontrasztok bejárása és megélése ebben jelenthet segítséget. Szakértők azt mondják, kifejezetten kártékony a kellemetlen emlékek ellen küzdeni: a szomorúságot, a gyászt is meg kell élni, meg kell érteni. Ne szégyelljük tehát könnyeinket, engedjünk szabad folyást érzelmeinknek! Ne érezzük magunkat zavarban akkor sem, ha elpityeredünk a műsort hallgatva: a zeneirodalom jelentős, emblematikus búcsújelenetei (mint például Åse halála vagy Dido búcsúja) mellett a hangszeres zene szívbemarkoló betétei is felcsendülnek, mások mellett Csajkovszkij és Chopin rezignált hangvételű műveiből is hallunk részleteket. A műsorvezető-moderátor ezúttal is Szélpál Szilveszter operaénekes, aki segít abban, hogy a látszólag egyhangú érzelem finom árnyalatait közösen fedezzük fel.