MEGÉRTHETŐ ZENE 22-23/1 – PÁRBESZÉD AZ ISTENEKKEL

Előad és vezényel: Hollerung Gábor Mozart: Jupiter szimfónia KV 551

Mozart 1788-ban jegyezte be szimfóniáját a többé-kevésbé rendszeresen vezetett műjegyzékébe, Szimfónia zárófúgával elnevezéssel. A Jupiter melléknév először egy 1821-es koncertnaptárban jelenik meg írásban. Az elnevezés találó, mert joggal érezhetjük úgy, hogy Mozart ezzel a művével bebocsátást nyert az Olimposzra. A mű első tétele jellegzetes párbeszéd az istenekkel, egy kérlelhetetlen kijelentő mód és egy szívből jövő kérdéssor áll egymással szemben. Ez a kettősség szokatlan módon a második tételben is fellelhető. A harmadik tétel a zenetörténet egyik utolsó igazi menüettje. A negyedik tétel pedig egy rejtélyes témára épül, melynek oly sok előfordulása van a zenetörténetben, de Mozart névjegy-motívumának is nevezik. A tétel vége egy különleges zeneszerzői bravúr, ahol egy rövid fúga csendül fel, ám nem csak egyetlen témából, hanem a darabban megszólaló valamennyi zenei anyag egymásra torlasztásával.