Concertino: M. Haydn, J. Haydn, Schubert, Csajkovszkij

Michael Haydn: C-dúr vonósötös (notturno) Joseph Haydn Esz-dúr trombitaverseny, Hob. VIIe:1 SZÜNET Franz Schubert A-dúr rondó hegedűre és vonóskarra, D. 438 Pjotr Iljics Csajkovszkij e-moll vonósszerenád, Op. 48 Koncertmester Pilz János Közreműködik Csikota Gergely (trombita) Grier, Savitri (hegedű)

A Concertino sorozat azt a hagyományt eleveníti meg, amikor még nem állt karmester az együttes élén, hanem a kis létszámú zenekart a koncertmester irányította. Ebbe a tradícióba tartozik a bécsi klasszika, sőt a romantika vonószenekar-irodalmának jelentős része is, így Pilz János ebből a két korból válogatott a BFZ műsorához. Az egy-egy darab erejéig megidézett Haydn testvéreket a korszakhatár legnagyobb alakja, Schubert követi, majd a koncertet az orosz balettzene koronázatlan királya, Csajkovszkij zárja. A trombitaversenyben a zenekar fiatal művésze, a több sikeres nemzetközi próbajátékot maga mögött tudó Csikota Gergely működik közre; Schubert szólóját Savitri Grier játssza, akit a Birmingham Post szerint „mély, sokatmondó tónus” és mindvégig éneklő hang jellemez.Michael Haydn ismertsége fényévekkel elmarad világhírű bátyjáétól, pedig életművével mennyiségben – és nem egyszer minőségben is – felveszi vele a versenyt. C-dúr vonósötösét például sokáig tévedésből Josephnek tulajdonították. A notturnóként (éjszakai zene) ismert mű négytételes. Az ünnepélyes, páratlan lüktetésű nyitányt a regiszterek közti felelgetések teszik izgalmassá. A lassú tételben madártársalgásra emlékeztető dallamok szólnak pengetett kíséret felett, majd a tipikus menüett után játékos finálé zárja a művet.Joseph Haydn egyetlen trombitaversenye, a hangszer repertoárjának egyik legnépszerűbb darabja egy frissen fejlesztett instrumentumnak köszönheti létezését. A bécsi udvar művésze, Anton Weidinger olyan hangszert dolgozott ki, amelyen a natúrtrombitával ellentétben a kromatikus skála legtöbb hangja játszhatóvá vált. Találmányához darabokat rendelt, Haydn pedig örömmel tett eleget a felkérésnek. Az eredmény egy végtelenül virtuóz, mégis dallamokban gazdag versenymű.Bár Schubert egyik darabjára sem írta rá, hogy concerto, életművében akad néhány szólóhangszerre és zenekarra írt kompozíció. 1816-os A-dúr rondójának hegedűszólóját valószínűleg saját magának szerezte. A mű egyetlen tételből áll, de tempója alapján lassú bevezetőre és rondó főrészre osztható ketté. Ezen belül három témából (táncos, népies és drámai) építkezik. A gyönyörű darab mellőzi az önkényes virtuozitást, mégis bőséges teret ad a hegedűs technikai kibontakozásának.A Vonósszerenád Csajkovszkij egyik legnépszerűbb darabja. Eleinte szimfóniát vagy vonósnégyest tervezett, végül az arany középúton állapodott meg. „Rettenetesen szeretem ezt a szerenádot” – írta kiadójának. A Mozart stílusa előtt tisztelgő mű négy alcímmel ellátott tételből áll. A „Darab szonatina formában” nyitótétel lassú bevezetése a fináléban is visszatér, keretet adva a műnek. A „Keringő” és az „Elégia” önállóan is kedvelt koncertdarab; utóbbiból izgalmas átvezetést követően érjük el a „Tema Russo”, vagyis orosz témára épülő finálét.Érdekességek Michael Haydn a Vonósötöst 1773-ban írta, Joseph Haydn Trombitaversenyét 1808. március 28-án Bécsben (szólista: Anton Weidinger) mutatták be, Schubert Rondója 1816-ban keletkezett, Csajkovszkij Vonósszerenádja Szentpéterváron csendült fel először 1881. október 30-án (karmester: Eduard Napravnik); a Fesztiválzenekar a Trombitaversenyt legutóbb 2010. április 12-én Pécsett (szólista: Tóth Balázs, karmester: Takács-Nagy Gábor), a Rondót 2002. február 9-én Budapesten (szólista: Oláh Gyöngyvér, koncertmester: Selmeczi János), a Vonósszerenádot 2009. november 22-én Budapesten (koncertmester: Kelemen Barnabás) adta elő, a Vonósötöst még nem játszotta a zenekar.Mi történt a művek keletkezése idején? Wolfgang Amadeus Mozart 1773-ban megkomponálta ún. Bécsi kvartettjeit (K. 168–173) / Charles Messier francia csillagász 1773-ban felfedezte az égbolt egyik legismertebb galaxisát, a Messier 51-et (más néven az Örvény-galaxist) / 1808-ban megjelent Johann Wolfgang Goethe német költő Faustjának első része / 1808. december 22-én Bécsben bemutatták Ludwig van Beethoven 6. (“Pasztorál”) szimfóniáját / 1816-ban megjelent E. T. A. Hoffmann német író Diótörő és Egérkirály című meséje, amely később Csajkovszkij balettjének alapanyagául szolgált / Az indonéziai Tambora vulkán 1815. április 5-i kitörése globális lehűlést eredményezett, ami miatt 1816 „a nyár nélküli év” néven vonult be a történelemkönyvekbe / Ilja Repin orosz festő 1881-ben megfestette Mogyeszt Muszorgszkij portréját / Liszt Ferenc 1881 nyarán megírta Szürke felhők című zongoradarabját