Klasszikus zenei hangversenynaptár - határokon innen és túl

2022. április 23. Szo, 18:00

2022. április 23., 18:00

2022. április 23. szombat, 18:00

Budapest

Zeneakadémia - Nagyterem

Gaudeamus 5. ZeneakadémiaSzent István Filharmonikusok

Karmester változás! Debussy: Kis szvit Debussy: Két tánc / közreműködik: Tallós Álmos – hárfa Ravel: La valse - Debussy: Printemps Ravel: Bolero Vezényel: Ménesi Gergely

Karmester változás! Debussy: Kis szvit Debussy: Két tánc / közreműködik: Tallós Álmos – hárfa Ravel: La valse - Debussy: Printemps Ravel: Bolero Vezényel: Ménesi Gergely Debussy: Kis szvit „Kérem, az első tételt játsszák lilábban!” – instruálta 1910-ben Budapesten a szerző, Claude Debussy a Waldbauer-Kerpely kvartettet, vonósnégyesének próbája közben. Talán az alábbiak némi fényt derítenek arra, hogy mire is gondolhatott… Két francia komponista, két párhuzamosan haladó, ugyanakkor egymásra kölcsönösen ható pálya, s két név, melynek említésekor mindig hozzátesszük: impresszionista. A mai estén Debussy és Ravel művei varázsolják el a hallgatót, ki-ki a maga módján. Lássuk hát, mit rejt a bűvszó, a 19-20. század fordulójának forradalmian varázslatos művészeti stílusa, melynek hatása alól alig akadt művész, akinek sikerült kivonnia magát. Az új irányzat bölcsője Franciaország, mely igyekszik a német – még jobbára romantikus – zene hegemóniája alól végre felszabadítani magát. Irodalmi vonatkozásban Baudelaire, Verlaine és Rimbaud nevét szoktuk itt megemlíteni, a festészetben pedig Manet, Monet, Cézanne és Renoir a zászlóvivő. Itt szemmel látható mindaz, amit aztán a zene is tükrözni szeretne: a pillanatnyi benyomásokat, érzelmeket, impressziókat próbálja megragadni: a víz és a szél játékát, felhők vonulását, a ködöt, a tengeren megcsillanó holdsugárt és verőfényt… az embert körülvevő ezer csodát. Az 1889-es párizsi világkiállítás mérföldkő volt a francia impresszionista zene megszületését tekintve. A Föld minden tájáról összesereglett küldöttek kaput tártak a világ addig nem ismert kultúrái felé. A Bali-szigeti gamelán zene, a jávai népzene, a pentaton- és egészhangú skálák megjelenése mind-mind lenyűgöző hatással voltak úgy Debussyre, mint kortársaira. E benyomások is hozzájárultak egyéni stílusuk kialakulásához: a keleties-modális harmóniák, a rendkívül aprólékosan kidolgozott, ugyanakkor meglepő hangzások, a differenciált ritmika, a dallamok kecsessége utánozhatatlan és félreismerhetetlen jellemzői a francia impresszionista zenének. Claude Debussy (1862 – 1918) a modern francia zene mindmáig legnagyobb mestere, zeneszerő és zongoraművész zenéjéről a nagy kortárs festőművész Claude Monet így nyilatkozott: „harmóniái és hangszínei önmagukban képesek hatni.” Valóban, a zenei palettán kikevert pasztell színeivel csukott szemmel is érzékelhetővé és láthatóvá tette mondandóját. Ennek gyönyörűséges példáit halljuk tehát ma este. Kis szvit című művét eredetileg zongorára és négy kézre írta 1886 és 89 között. Elképzelhető, hogy kiadói megrendelésre íródott a darab, mert a Debussytől megszokotthoz képest könnyebb, egyszerűbb, „játékosbarát” kompozíció készült. A zenekari változatot később Henri Busser készítette el. Párizsi bemutatóján maga a szerző játszotta az egyik zongoraszólamot, míg a másikat Jacques Durand, a neves zeneműkiadó és zongorista. A négy tételes mű első két részének Paul Verlaine Fêtes galantes („Gáláns ünnepek”) című kötetének versei adták az ihletet. A kompozíción még – összevetve Debussy későbbi, valóban impresszionista alkotásaival –érzékelhető az a bizonyos „tojáshéj”, hisz a régi iskola gyakorlata keveredik itt a párizsi szalonzene hatásával és a kortárs francia komponisták stílusával. Mindemellett meg-megsuhintja varázspálcáját a jövő nagy impresszionista Mestere is. (Igaz ugyan, hogy épp Debussy tiltakozott legjobban a jelző ellen:„Valami mást akartam csinálni, amit a kritikusok csak ezzel a melléknévvel tudnak igen gyengén leírni.”) I. Csónakon / En bateau (Andantino) II. Felvonulás / Cortège (Moderato)  III. Menüett / Menuet (Moderato)  IV. Balett / Ballet (Allegro giusto)  Debussy: Két tánc – szent és profán táncok A francia impresszionista zene felfedezte magának a hárfát, mely egzotikus hangzásvilágával új távlatokat nyitott mind a korabeli zeneszerzők, mind a hárfások számára: rengeteg új darab született. A már az ókorban is nagyon népszerű hangszer1810-ben nyerte el mai formáját Sebastian Èrard pedálrendszere révén. 1894-ben azonban a másik híres párizsi hangszergyáros, Pleyel megalkotta az úgynevezett kromatikus hárfát. Az új hangszer népszerűsítésére 1904-ben felkérte Debussyt egy hárfa-darab komponálására. A művet – a szerző egyetlen versenyművét – a ma este megszólaló Két tánc – szent és profán táncok címmel még ugyanebben az évben be is mutatták Párizsban. (A kromatikus hárfa egyébként – rövid népszerűség után – nem igazolta a hozzá fűzött reményeket, a mai napig az Èrard-hárfát használják az előadók.) Ravel: La valse Maurice Ravel (1862 – 1937) korai darabjaiban még egyértelműen felismerhető – mások mellett persze – a jóval idősebb Debussy hatása. Ravel azonban hamar megtalálta a saját egyéni stílusát, és ettől fogva kettejük között inkább egy rivalizálásban is kifejezett, egymásra kölcsönösen ható elismerés volt jellemző. A különc és bohém hírében álló Ravel – bár nem volt hosszú életű – pályája elején még túl modern volt, a vége felé azonban már a feltörekvő 20. századi új generáció által maradinak mondatott. Az egzotikumokat kedvelő komponista lelkesedett Bécsért és kifejezetten a Strauss-család bécsi keringőiért. Már 1906-ban tervbe vette egy balett elkészítését, melyben a főszerepet a bécsi keringő kapja. Egy fennmaradt levél így tanúskodik az elképzelésről: „ …egy nagy valcert írok (úgy bizony), afféle hódolatteljes emlékezést a nagy Straussra – nem a Richardra, hanem a másikra, Johannra. Ismeri mély rokonszenvemet e csodálatos ritmusok iránt, és tudja, hogy mennyivel többre becsülöm az életöröm tánccal való kifejezését, mint a franckista puritanizmust.” A háború azonban közbeszólt, a vázlatokat félre kellett tenni. Ravel hazafi volt, maga kérte besorozását, pilótaként szeretett volna szolgálni, de gyenge fizikuma miatt teherautósofőri feladatot kapott. A véres háború borzalmai, majd anyja halála erősen megviselték idegzetét, vidékre költözött, és – amikor épp nem koncertezett zongoraművészként vagy karmesterként – különleges kertjét ápolta birtokán, emellett egzotikus macskákat tenyésztett. A balett vázlatai aztán ismét előkerültek, miután 1919-ben Gyagilev, a párizsi Orosz Balett igazgatója művet rendelt tőle. Ekkor már Ravel egészen másként látta a világot. Európa nagy része romokban hevert, a békés polgári világ feltámaszthatatlannak tűnt. A császárváros és a habkönnyű keringők ideje lejárt. Az elkészült mű a letűnt világ pusztulásának monumentális víziója lett. Gyagilev csalódottan utasította vissza, mert nem látta meg a benne rejlő lehetőséget, nem értette meg, hogy a zene nem más, mint egy szenvedélyes, már-már őrült keringő a megsemmisülésbe. Kettejük barátsága ezzel véget ért, a szimfonikus költemény azonban 1920-ban nagy sikerrel mutatkozott be, Bécsben is elismerést váltva ki közönségből és kritikusokból egyaránt. Debussy: Tavasz Debussy 22 évesen már elnyerte az úgynevezett Római Díjat – minden francia művész nagy álmát. A díj lehetővé tette a győztes számára, hogy két vagy három évet töltsön a római Villa Medici-ben. A díj lehetőséget teremtett a nyugodt tanulmányokra és a művészi fejlődésre, olyan elődök nyomában, mint Gounod, Berlioz, Bizet és Massenet. A díj annyi kötelezettséggel járt, hogy a nyertesnek minden évben egy új művet kellett a Szépművészeti Akadémia bizottságához benyújtani, amit ők annak rendje és módja szerint elbíráltak. 1887-ben Debussy Tavasz (Printemps) című két tételes szinfonikus költeményét komponálta az alkalomra. Terve szerint a darab a télvégi tájban nehezen ébredező természetet mutatja be, ahogy fokozatosan megtelik élettel, s a duzzadó tavaszi rügyek kibomlása után az ujjongó, virágokkal madárcsicsergéssel teli, újjászületett világot jeleníti meg, ihletője pedig az itáliai reneszánsz festő, Sandro Botticelli remekműve, a Tavasz, melyet 1482-ben a Mediciek számára készített. A Bizottság – melynek Camille Saint-Saëns is tagja volt – nem mulasztotta el az új utakon járó ifjú komponistát figyelmeztetni a helyesnek vélt irányra:“Bizonyos, hogy Debussy úr nem téved monotóniába és banalitásba. Ellenkezőleg, nagyon is feltűnő vonzalmat mutat a szokatlan iránt. Hajlama a zene színességére oly erős, hogy elfeledteti vele a világos vonalvezetés és formálás fontosságát. Ügyelnie kell erre a téveteg impresszionizmusra, a művészi igazság legveszedelmesebb ellenségére.” Szerencsére Debussy egész életében tartotta magát a később meg is fogalmazott alapelvéhez: „A zene fő célja a gyönyörködtetés”! Ravel: Bolero Debussy 1918-ban meghalt, s ettől fogva Ravelt tartották a francia zenei élet irányadójának. A háború után felpezsdült párizsi kulturális élet új lendületet adott alkotókedvének is. Nagyszerű darabok egész sorát hozta létre, gyakori koncertkörútjain körbejárta a világot. 1928-ban felkérést kapott a kor igencsak népszerű orosz táncosnőjétől, a számos képzőművészeti alkotást is ihlető Ida Rubinsteintől egy spanyol témájú balettzene komponálására. Ravel – akinek ereiben baszk vér is csörgedezett –örömmel látott munkának. A darab – mely egy spanyol táncról a Bolero címet kapta – teljesen különbözött minden addig megszokott vagy ismert alkotástól: nem más, mint egy teljesen azonos ritmus és harmónia monoton ismétlésére épülő, azonos dallamot ismételgető zenekari crescendo. A monoton ritmust a dob szolgáltatja. (Weöres Sándor zseniális szövege az ostinato-ritmushoz: Egy paripa, két paripa vágtat,tíz paripa, száz paripa üget a hegyeken.) Az egyre fokozódó feszültséget a dallam mind gazdagabb hangszereléssel való ismételgetése tovább erősíti. Az egyetlen fuvolától így jutunk el a nagyzenekarig, s a végig C-dúrban szóló mű a befejezés előtt meglepetésszerű E-dúrba váltva a már extázisig fokozott, tomboló hangorkánban hirtelen véget ér. A Bolero sikere rövid idő alatt végigsöpört a világon. Az 1928 novemberében tartott bemutatón egy nő felkiáltott: –Ez őrült! Ravel elégedett mosollyal nyugtázta a megállapítást: – Végre valaki megértette a darabomat…

Gaudeamus 5. Zeneakadémia
Gaudeamus bérlet

Információk

2022. április 23. szombat, 18:00

Zeneakadémia - Nagyterem
1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8

Szent István Filharmonikusok

Információk

2022. április 23. szombat, 18:00

Zeneakadémia - Nagyterem
1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8

Szent István Filharmonikusok